Haszontalannak érzem magam, mit csináljak?
27 éves vagyok, első babánkkal vagyok itthon fél éve.
Terveztük, akartuk, vártuk.
Mégis úgy érzem, főleg az utóbbi időben, hogy megvisel az itthonlét, az, hogy haszontalan vagyok. Nagyon szeretem a babánkat, az anyaságot is. Úgy érzem, hogy azóta van értelme az életünknek, mióta ő itt van. Pedig nem lógattam a lábam soha, 20 éves korom óta dolgozom, elvégeztem egy elég nívós szakot, 2 évet már teljes állásban, vezetőként dolgoztam.
Hiába szeretem az anyaságot, megkapom rendszeresen, hogy nem vagyok hasznos tagja a társadalomnak és csak itthon ülök. Az apám is rendszeresen megtalál, hogy segítsek ilyen-olyan projekteknél, segítek szívesen, de nyilván lassabban haladok, mert itt van a baba. Határidőre megvan, de nem a korábbi munkatempómban. Tőle is hallgatom, hogy itthon vagyok, semmi dolgom, nem hiszi el, hogy nem haladok. És ezt én is pontosan tudom, de néha egyszerűen elszaladnak a napok, vagy 1-1 rosszabb éjszaka után annak is örülök, hogy rendben életben tartom a babát és magamat.
Egyik legjobb barátnőm kutatói ösztöndíjat nyert külföldre, kérdeztem tőle, találkozunk-e a kiutázás előtt még? Mondta, hogy nem tudja, mert sok az elintéznivaló és rengeteget kell dolgoznia, erre annyit írtam, hogy "jaj neked mindig:(". Leharapta a fejem, hogy "igen, valakinek nem csak a láblógatásból áll az élet és csinál is valamit".
Fél éves, picinek érzem ahhoz, hogy bármiféle intézménybe adjuk azért, hogy visszamenjek dolgozni. Meg őszintén, nem is vágyom vissza a mókuskerékbe... Szeretek vele itthon lenni nagyon, de közben rossz, hogy haszontalan vagyok mindenki szerint.
válasza:Én későn, 40 felett szültem, és valamennyire értem azt a részét, hogy "haszontalannak" érzed magad, mert néha én is hasonlóan érzek - miközben imádom a kisfiam és nagyjából élvezem is az itthonlétet + ÉRTEM, hogy most nekem ez a főállású munkám, de hiányzik a szellemi munka, a "felnőttes" feladat- és problámamegoldás stb. (de az idegbeteg kapkodás meg egy csomó minden más nem). Ugyanakkor ha valaki nekem ilyet mondana, hogy én mennyire ráérek, meg nem vagyok hasznos, na azt egyrészt helyretenném rendesen, másrészt ha ismétlődne akkor komolyan elgondolkodnék azon, hogy kell-e nekem ilyen ember a környezetemben (kapcsolattól függően), és legalábbis ritkítanám a találkozásokat.
Nekem olyan szempontból szerencsém van, hogy barátnőim, ismerőseim már többnyire szültek, és még emlékeznek rá, hogy mekkora szopás tud lenni BÁRMIT megcsinálni egy csecsemő/kisgyerek mellett - másért nehéz egy 3 hónapos, egy 8 hónapos vagy egy másfél éves mellett haladni a dolgokkal. A KISZÁMÍTHATATLANSÁG, amit te is írsz, a legnehezebb, hogy vannak szuper napok, amikor a tervek szerint haladunk, jut idő mindenre a gyerekkel való foglalkozás mellett is, de - ahogy írod is - vannak napok, amikor ott állok délután 5kor, hogy hova a p...csába tűnt a nap, semmit nem csináltam, a gyerek nyűgös, én méginkább.
Ne legyen lelkiismeretfurdalásod, és semmiképpen ne gondolkozz azon, ohgy visszatérsz a munkába (nem úgy tűnik, hogy anyagi okokból gondolsz erre) - arra próbálj gondolni, hogy egy magatehetetlen ordító kis lényből te (és a férjed) formálsz-nevelsz-tanítasz egy kúszó-mászó-járó-beszélő stb. kis embert, ami iszonyat kemény meló.
válasza:Jaj,akkor nem te érzed magad haszontalannak,hanem a mérgező környezeted ezt sugallja neked.
A lehető legfontosabbat csinàlod, a gyerekedet neveled, pár hét, hónap, és levegőt sem tudsz majd venni mellette,nemhogy projektet csinálni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!