Etikus a gyerekkel szemben az, ha valaki úgy válall gyermeket, hogy halálos beteg?

Ez egy elég provokatív kérdés.

És az mennyire etikus, ha mondjuk egy mélyszegénységben élő nő a 10. gyerekét vállalja úgy, hogy enni sem tud adni nekik?

Ha eleve úgy esik teherbe, hogy azt sem tudja ki az apa, és már a kórházból nevelőotthonba viszik, mert nem tud a gyermeknek megfelelő körülményeket biztosítani?

A kérdésre visszatérve, ha megvan a megfelelő anyagi háttér, van családtag, akire bízhatja,ha van apa, akire számíthat, szerintem egyébként vállalható. Gondolom a párjával megbeszélték, és ha a férfi ilyen körülmények közt vállalta, akkor az ő döntésük. A cikk szerint az édesapa mellettük áll.

Azért ebben a cikkben nem az volt, hogy nincsenek kilátásai. Kapott vesét, kilökte a szervezete és ezért meghal, mivel nincs új. Ha a donorszerv kibírta volna, ahogy gyanítom kb 16-25(?) éves koráig kibírta, akkor egy átlagos nő lenne, gyerekkel. Nem túl pontos a cikk, de a veséjének működnie kellett a gyerek születése körül még, különben az egész terhességet nem tudta volna szerintem végigvinni. Volt vesebeteg ismerősöm, eleve járnak dialízisre, 3 marék gyógyszert szed, azzal kötve hiszem, hogy gyereket hordott ki.

De ha tegyük fel biztosan tudnám, hogy meghalok hamarosan, valószínűleg nem szülök. De a cikkben közel sem ez a helyzet.

Az egész cikk egy kattintásvadász bullshit. Sajnálom őket, de donor szervvel valaki nagyon nagyon sok évet megél és ha gond van vele is sok esetben találnak újat. Pláne vese... amihez meghalnia sem feltétlenül kell a donornak. Szóval én nem adok igazat ebben neked. Ha genetikai betegségem van, vagy rosszindulatú daganatom, ami miatt már sajnos ott tartok, hogy néhány évnél nincs több hátra, akkor egyetértek, nem etikus a gyerekkel szemben így világra hozni őt (szerintem), de a cikk azért közel sem erről szól.

Mélyebben átrágva pedig igen. Lehet hogy az a gyerek az édesanyja nélkül fog felnőni, de még mindig ezerszer jobb életet fog élni, mint aki egészséges anya mellé születik 9. gyerekként egy putriba. Tudom, hogy kellemetlen belegondolni anyaként, de egy négy éves gyereknek még lehet "anyukája". A putriba született 9. gyereknek viszont nem lehet esélye normális életre, kisebb baja sem nagyobb, minthogy anyuci szereti-e egy életen át, vagy sem.

Ez egy tipikus hatásvadász cikk, kevés lényegi információval. például egy árva szó nem esik arról, hogy miért nem dializálható az anyuka, illetve miért nem élhet dialízissel, mint sokan teszik évtizedekig. Arról sem esik szó, hogy például a betegsége milyen stádiumában vállalta az anyuka a terhességet, mert lehet, hogy a kapott vesét mondjuk a terhesség következményeként lökte ki a szervezete.

Ezt a gyereket szeretve várták és nem hagyják egyedül az életben. Igaza van annak, aki kiemeli, hogy egy négyévesnek még lehet másik anyuka az életében, de mindenképpen ott van mellette az édesapja, talán nagyszülők, más rokonok is. Vannak nála rosszabb sorú gyerekek. Szóval nem találok semmi etikátlant abban, hogy az anyja vállalta, főleg, ha a betegsége nem is öröklődhet.

Ugyanannyira etikus, mint beszülni a semmire a huszadik gyereket. Vagy a hónapról hónapra szenvedőnek beszülni. Vagy aki súlyos mentális zavarral küzd, aki narkózik vagy más szenvedélybetegsége van. NEM. Számomra elfogadhatatlan.

Nem, ha nem vagyok biztos abban, hogy fel tudom nevelni és támasza lehetek, akkor nem vállalok gyereket.