Nehezen dolgozom fel, hogy nem lett testvére?

Egy gyerekem lett, és több nem is lehet. Szerettem volna 3-4-et eredetileg, és nagyon rosszul élem meg. Amennyit lehet, viszem közösségbe, rendszeresen itt alszanak a barátai is, és olyankor nagyon örül. Mi például négyen vagyunk testvérek, és neki nem lesznek ilyen emlékei, hogy milyen együtt izgulni karácsonykor, vagy ha nyaralni megyünk, mindig úgy érzem, nem az igazi, ha nincs gyerektársasága. Igyekszünk azt is úgy szervezni, de azért nem az igazi, ha más családhoz kell alkalmazkodni. Rossz, hogy folyton kvázi bűntudatom van emiatt, hogy egyedül van…

Tudom, van ennél rosszabb, de pár nem földbe döngölős válasznak örülnék, hogy mi segíthetne elfogadni…