Visszamennétek dolgozni ezekkel a feltételekkel?
Már terhesség alatt kérdezgette a főnököm, hogy ugye nem akarok sok időt kihagyni...? Mondtam hogy egy év biztos lesz azért. Nehezen barátkoztam meg az anyasággal, vagyis inkább az van hogy a babákhoz továbbra sem értek jól, így amikor pont félévesen rám írt a főnök, hogy tervezem, akkor mondtam hogy persze majd egyéves kora után valamikor.
Közben azonban úgy alakult, hogy elköltöztünk. Ezer éve ugyanott laktunk, nem is a legjobb környék, fejlődő, zsúfolt, szóval tervben is volt, hogy megpattanunk a gyerekkel főleg, amikor lesz lehetőség. Annyi, hogy innen bkv-val viszonylag egyszerű volt bejárni munkába, ahova költöztünk, onnan viszont másfél óra. És autóval se gyorsabb, mert a teljes városon át kell jönni, pont a rakparton, az meg olyan amilyen.
Persze nem az volt a cél hogy minél közelebb legyen a munkámhoz, a férjemnek ez is jó, és ezúttal nagyon jó, természetközeli hely is. Még korábban lebeszéltem a helyi bölcsivel, hogy akkor ide jönne majd valamikor jövő év elején.
De közben kicsit nagyobb lett a lányom, és már jobban elvagyok vele. A munkámat meg teljesen el tudnám végezni home officeban is, de ez nem az a hely ahol megengedik. 4 órában mennék vissza, de ha minimum 1-1 órát, esetleg többet eltöltök az utazással (nem beszélve arról hogy ide elég korán kell beérni), lehet meg se éri az egész. A lányomat se nyúznám a hajnali keléssel, csak hogy beérjek 8-ra (ami valójában 7 lenne, de ennyit talán sikerül kieszközölnöm)
Ti ilyen esetben belemennétek, megpróbálnátok esetleg lebeszélni a ho-t, vagy inkább kivárni a gyed végét, és közelebb keresni másik munkát? Köszi!
Én se mennék vissza ilyen korán, még ha közelebb lenne sem. 16 hónapossal vagyok itthon, 2 évesen megyek vissza, de akkor is csakis ho-ban, részmunkában. Ez az idő rólunk szól, fogok még eleget dolgozni az életben. Ezt az időszakot szeretném tartalmasan, rá koncentrálva eltölteni.
Maradj gyeden, élvezd a babázást, és közben persze jelezd ha megint kérdez, hogy elköltöztél, kisbaba mellett ilyen hosszú utazást nem tudsz vállalni, esetleg nagyobb korában, addig pedig esetleg a ho-t tudnád elképzelni, x órában, ha annyira hiányzol nekik.
Ha nem szorulsz ra, miert ?
Meg minimum 30-35 eved van dolgozni, a gyereked meg egyszer kicsi. Ez az ido sosem jon vissza.
En varnek 2 eves koraig, es utan fel nap bolcsode.
A munkahelyeden nincs rád akkora szükség, mint hiszed. Pótolható vagy. Csak a saját érdekükben várnak vissza, nem azért, mert hiányzol neki.
Inkább a babára figyelnék, most, hogy 8 évesek a gyerekeim nagyon sajnálom, hogy nem élveztem ki jobban, hanem visszamentem dolgozni.
Nekem is most lesz egy éves a kisfiam, itt van a nunakhelyem 10 percre, lehetne home officeban is dolgozni, de eszem ágában sincsen visszamenni. Dolgoztam eleget gyerek vállalás előtt és még dolgozni fogok eleget utána, szerintem minden percét ki kell használni ennek az időnek, amit itthon tölthetünk a gyerekünkkel és nem kell mással foglalkozni csak vele és a házimunkával.
És én megmondom őszintén hogy bánom, hogy terhesen is nem mentem el hamarabb táppenzre (lett volna rá indok), mert az volt az egyetlen olyan időszak, amikor senki mással nem kellett foglalkoznom csak magammal. Így utólag, úgy, hogy folyamatosan el kell látni egy kisgyereket érzem, hogy az az idő még nagyon kellett volna arra, hogy magamban legyek és olyan dolgokkal foglalkozzak, amiket szeretek csinálni, de legközelebb majd nyugdíjas koromban lesz rá időm.
A lényeg, ezt a 2 évet nem szabad elpazarolni, ki kell élvezni, hogy nem kell az anyaság és a háztartás mellett még egy munkahelyen is helytállni.
én bejårnėk mert ide várnak vissza tudják mår hogy van gyereked.
viszont ha innen el jösz nem biztos hogy találsz majd könnyen uj munkahelyet egy kisgyerek melett .
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!