Ossze fognak nőni? Tudnin fognak egyitt jatszani?

A nővèrem ès èn köztem 5 èv van.Nem nagyon jàtszottunk sosem.A lànyaim,5 ès 2 èvesek,ő nagyon sokat jàtszanak együtt.

Köztünk 2.5 év van, nem tudtunk együtt játszani, mert mindig verekedés lett a vége. Testvérek, nem barátok, nem kell tudniuk együtt játszani!

Lányom és fiam között 3,5 év van, elválaszthatatlanok. Úgy kell szétszedni őket, hogy a nagy tanuljon is végre, ne csak játszanak, ő most 9, a kicsi 5. Kb. A kicsi 1 éves korától játszanak.

Köztem meg az öcsém között 5 év volt mégis össze voltunk nőve és nagyon jó volt a kapcsolatunk, annak ellenére is, hogy egészen más temperamentumu emberek voltunk mindig is.Őszintén szólva mindig röhögök mikor valaki azt fejtegeti, hogy mert a testvérek nem kell, hogy szeressék egymást. Egy két szélsőséges családi állapotot leszámítva a szülő felelőssége, hogy a gyerekeit egymás szeretetére és megbecsülésére nevelje. Nem behódolni kell a másiknak, de akárhogy nézzük a legszorosabb kötelék amibe a gyerekek nap, mint nap vannak és nagyon gáz szülőnek kell lenni ahhoz, hogy ne alakuljon ki normális kapcsolat a gyerekek között.

Nálunk is hasonló a korkülönbség. A pici 3 hónapos volt, amikor a nagy a 4-et töltötte. A kisebb most 15 hónapos, a nagy meg ugye most lett 5 éves, néha már valami alakul. Kergetőzni szoktak, birkózni, meg együtt bohóckodni. Gondolom azért ha a pici is megtanul rendesen beszélni, akkor alakul még a dolog, de látva őket én nagyon reménykedem.

#6 azért ez nagyon sokban függ a gyerekektől is. Remélem, hogy nálunk még változni fog, de a 4 és 2 éves lányaim még nem igazán játszanak el egymással. Pedig papíron már lehetne, de a 4 éves nagyon elutasító a húgával szemben. Ha a kicsi játéknak is fogja fel, amit csinál vele, az igazából szándékos gonoszkodás és bántás, aminek a vége sírás lesz egyik vagy mindkét fél részéről. Szülőként ezzel nagyon nehéz mit kezdeni, mert amellett, hogy egyformán kezelem a gyerekeket, nincs kivételezés, mindkettőt nagyon szeretem, van külön töltött ideje mindkettőnek, nem sok mindent tudok csinálni, ami az ő kapcsolatukat erősíti. Erőltetni nem lehet, hogy jól eljátszanak együtt, és hiába ülök le velük valamit játszani, nagyjából csak annyit érek el vele, hogy én kapok agyvérzést, ők meg pár véraláfutást a szemük alá meg néhány csomó hajszálat a kezükbe. Lehet, hogy gáz szülő vagyok, de ha ez így marad, akkor nem tudom, hogy lehetne nem-gáz szülőnek lenni :D Nyilván mindenki azt szeretné, hogy a testvérek szeressék egymást, támogassák egymást majd a későbbi életük folyamán is, hogy ott legyenek egymásnak, amikor mi már nem vagyunk, de ezt erőszakkal nem lehet elérni. Csak reménykedni lehet benne, hogy idővel jobb lesz.

4 év van a gyerekeim között. Tudnak együtt játszani, pedig fiú-lány páros ráadásul. Nem fogok hazudni, olyan is van, hogy ölik egymást, de szerencsére azért többször játszanak cukin, békében. 8 és 4 évesek most, nyilván a nagyfiamnak valamennyire azért le kell "ereszkednie" a kicsi szintjére ha játszanak, pl bújócskánál úgy tesz, mintha hű de nehezen találná meg, pedig végig tudja, hogy hol van, vagy pl hagyja nyerni ha versenyt futnak, ilyesmik. De ő nagyon érett ilyen szempontból, igazi nagytesó-típus.