Dolgozó anyukák, nem szoktátok azt érezni hogy rezeg alattatok a léc a munkahelyen?

Nem éreztem így magam, mert mikor még új voltam, a férjem menz vele tappenzre. És nem szaladtam érte mert 4ig dolgozok 1 percre van az ovi.

Amikor kicsi volt elkezdtem levelezőn az egyetemet hogy olyan helyre tudjak menni dolgozni ami közel van és a férjem támogatásával.

Nem, mert 2 év alatt amióta visszajöttem egyszer se voltam táppénzen. Férjem ment home officeba velük.

Viszont el is kényeztettem ezzel a munkáltatómat, ami megint nem szerencsés, mert úgy kezelnek mint egy végletekig terhelhető igáslovat, és tényleg alig idő jut a családomra.

Még tüdőgyulladással is dolgoztam nekik otthonról.

Most meg amikor először akartam gyápra menni, mert műtik az egyik gyereket, úgy tettek, hogy: az apja nem mehetne?

Ez az utolsó csepp, keresek más munkát.

En amikor visszamentem megbeszeltuk a ferjemmel hogy az elejen

( 3-4 honap) ha van vmi mindenkèpp ő marad otthon vele ő rendezi a gyereket. Nem kèredzkettem el nem maradtam otthon, szerencsère nem sűrűn volt beteg ha igen akkor is max köhöges orrfolyàs. Ha nem egyedülàlló anya vagy fogd be valtva a ferjedet is , ez az ő problèmàja is nem csak a tied

Nem. Nem én vagyok az egyedüli kisgyermekes.

Ha betegek a gyerekek megtudjuk oldani férjemmel, illetve szüleim is be tudnak segíteni. Bár bevallom nem szívesen viszem hozzájuk betegen a gyerekeket, mert akkor ők is le betegednek.