Mitől féltél legjobban gyerekvállalás előtt? Beigazolódott a félelmed?

Én nem féltem semmitől. Akartam, hittem benne, mindent boldogan, tudatosan csináltam végig.

Mindig csak az foglalkoztatott, aminek éppen eljött az ideje, tehát a szüléssel is csak az utolsó trimeszterben.

Zökkenőmentes, boldog 9 hónapom volt, és amikor a 41. héten sem indult meg a szülés, és a baba nagyon nagy volt, akkor mondtam a dokinak, hogy semmitől sem riadok vissza. Ha császár, akkor vágjanak, csak a fiam legyen biztonságban. Ez lett, nem bántam meg semmit. Nem volt félelmem és szerencsére semmi bajom.

A kisfiam császárral született 4200 gr és 58 cm-rel makk egészségesen.

A félelem és a baj nincsenek szoros összefüggésben. Nem mindig elég a pozitív, tudatos hozzáállás, de nagyon sokat számít. :)

Szia.

A várandóság legelején attól nehogy valami baj legyen.Aztán a szülés ott motoszkált elég rendessen,nehéz szülésre készültem aztán a végén egész "könnyű"volt.De alapjában attól féltem mindig is,hogy az eredmények jók legyenek!

Semmitől.Én is írhattam volna a 17:08-as válaszát:-)

Nálunk nem lett császár,nagy volt a lányom(4kg,56cm)és a-z-ig varrtak,egészségesen született.40 hetesen hálószobát festettem egyedül,hátha kikivánkozik már belőlem,de nem akart,túlhortam jócskán.

Én is abszolút tudatosan és nyugodtan álltam/állok a dolgokhoz,ebben a párom sokat segít,mert egyformán gondolkoduk a gyereknevelésről,de ő sokkal nyugodtabb típus,nem annyira temperamentumos mint én.

Szigorú és egyben laza anyának tartom magam és nem vagyok parázós.