Van még itt olyan, aki megbánta hogy gyerekkel vidékre költözött?

Anyám megbánta, én meg tanultam a hibájából. Mi inkább élünk kisvárosi lakásban, minthogy falun legyünk egy házban. Persze majd szeretnénk családi házat - de csakis városban.

Én nem vagyok egy programokat kereső típus, egyszerűen utáltam a falusi létet minden velejárójával. Pedig nem is zsákfaluban nőttem fel, volt 8 osztályos iskola, ovi, orvos, fogorvos.

Egy kolléganőm is megbánta, ott a férj erőltette, menjenek a nagyszülői házba falura.

Igen. Bar nem pont ebbol a szempontbol, szimplan nekem Budapestrol videki nagyvarosba valo koltozes volt a nagy valtas.

En nem is tudom hogy gondoltam ezt, valahogy elborult az agyam anno es belementem a ferjem kedveert.

De gyulolom :D

Szerencsere koltozunk vissza hamarosan.

Az én szüleim is megbánták. Rengeteg házimunka van a nagy házzal, kutyákkal, kerttel. Kevés program lehetőség a közelben. Mindig mindent meg kellett szervezni, jó előre eltervezni.

16 éves koromig végig faluban éltünk, Székesfehérvártól 20 perc kocsival, kb. 40 perc volt busszal. 6-kor kellett kelni a reggeli 6:40-es buszhoz, mert a későbbivel pont nem értem volna be a 8 órakor kezdődő első órára.

Én kamaszként nem szerettem vidéki lenni. Kisgyerekként élmény volt, saját kert, kutyák, macskák, nyulak, papagájok, kis medencében pancsolás, húsvéti tojás keresés vagy szánkózás a kertben, karácsonyfa kiültetése minden évben, rengeteg biciklizés, horgászás a közeli tavon stb. Ez mind jó volt, csodás emlékeim vannak.

De kamaszként ki sem tudtam kb. menni a kertbe hétköznap. Nyelvtanuláshoz különórák, majd nyelvvizsgák, tettem előrehozott érettségit, sportolás, énekkar, leckeírás, dolgozatok... Vagy a suliban voltam, vagy különórán és esténként hazaestem, vagy ha haza is értem korán, jött a lecke, tanulás. Nem, nem csak szüleim várták ezt el, magamtól is elvártam, hogy jó egyetemre kerülhessek, hálás vagyok érte, hogy taníttattak, különórákra járattak. De azt utáltam, hogy késő délután/este még haza kellett buszozni 40 percet.

Ha különórám volt délután 5 órakor, akkor ebéd után, délután fél 2-től ültem a suliban, megcsináltam a házit, olvastam, majd 5-től különóra, 7:15 körül el kellett csípni hazafelé a buszt, 8-ra értem haza. Csak úgy tudtam este színházba menni, barátnőkkel moziba menni, ha előre megbeszéltük, ha valaki utána kocsival értem jött, vagy ott aludtam az egyik barátnőmnél. Semmi spontán ötlet. Randizni nem randiztam 16 évesig, mikor már városi lettem, de el tudom képzelni, hogy nem lehet könnyű vidékiként megszervezni...

Szüleim sem bírták az ingázást, olyan munkájuk van, amiben hetente többször reggel 7-re kell bemenni, na az vidékről szívás.

Végül 16 éves koromban beköltöztünk Fehérvárra, legjobb gimis éveim voltak! Sokkal könnyebb volt különórákra, sportolni, bevásárolni járni, akár szalagavatóra próbálni, és rengeteg spontán programom lett, barátnőkre több idő jutott (a sok teendő, különóra ellenére is). Meg hát a randizás, első szerelem, na :)

Azóta is városiak maradtunk, bár már nem Fehérváron, hanem Budapesten, már az egész család felköltözött, szüleim is, tesóm is, én is, csak eltérő kerületekbe.

Szüleim, mióta városiak lettek, azóta rengeteg programot csinálnak, már Fehérváron is így volt, Budapesten meg pláne: színházbérlet, társasjáték klub, múzeumlátogatás, mozi, cukrászda, kiállítás, Margitszigeten bringóhintó stb, minden héten legalább egy helyre mennek, imádják!

Pici varoska az agglomeracio szelen, ket vonaegallonyira egy kozepesebb meretu varostol kulfoldon. Ameddig kicsik a gyerekek, addig helyben meg tudtunk mindent oldani, de baratokkal valo talalkozas nelkul nekunk is a varosba kellett eleinte bejarkalnunk, ha programot akartunk. De nem is ez a nagyobbik baj, hanem majd az iskola, ahova hurcibalni kellett volna kesobb a gyerekeket. Elkoltoztunk egy masik orszag fovarosaba, ahonnan en el akartam eleinte jonni. Aztan belattam, hogy itta gyerekek onjaroak tudnak majd lenni, minden kozel van, es egyetemre is fognak tudni menni, mikozben nem kell majd egy csomo penzt kifizetnunk a kolira, vagy alberletre.

Meg persze innen elkoltozniuk sem lesz muszaj, mert jo esellyel kapnak helyben munkat is majd. De mikor picik voltak, ilyenekbe nem gondoltunk bele, csak orultunk a nagyobb ternek. Aztan lattam, hogy a baratnom, aki a regi lakhelyunkon el, mit ossze nem jarkal, hogy a nagyobb gyerekeit hozza-vigye kocsival. Illetve nala el is koltozott mar 1 gyerek messzebbre, mert helyben nem talalt jo munkat. Persze, ez akkor is megtortenhet, ha fovarosban el az ember. En utaltam Budapesten elni, ott nottem fel a paneldzsungelben, utaltam a nagy zajt, a sok embert, a tomegkozlekedest. Ezert en meg egyszer ezt nem akartam. Viszont ra kellett jonnom, hogy ez sem fekete-feher, es a varos szelen, ahol vegul letelepedtunk, vannak nyugodt helyek. Csaladi hazunk nincs ugyan, de van egy megfelelo meretu lakasunk, es a gyerek 3 perc alatt ott van a suliban. Ha munkat kell valtanunk, itt azt is meg tudnank tenni.

En egyaltalan nem bantam meg, hogy elkoltoztunk, ahogy amugy azt sem, hogy nem Budapesten toltottuk az elso nehany gyerekes evunket. Nagyon hianyzik a sok seta es biciklizes, a kevesebb ember, a nagyobb nyugi. Itt viszont van minden, es a gyerekek is vagynak egyre inkabb mindenfele programra, foleg a nagyobbikon mar nagyon erezni. Mondjuk a legfontosabb szerintem a kozossegi elet. Tudok olyan kis falut, ahol ez nagyon megvan, osszejarnak a gyerekes csaladok, es imadnak ott elni. Szoval szerintemettol is fugg.

Attól függ mi számít vidéknek. A budapestiek egy kalap alá veszik a megyeszékhelyet, nagyvárost a tanyával. Fel sem bírják fogni, hogy nemcsak náluk van élet. Tisztelet a kevés kivételnek.

Mi a győri agglomerációban lakunk. Életünk egyik legjobb döntése volt, hogy nem maradtunk egyetem után Budapesten és nem költöztünk be semmilyen központi helyre.

Hát, én meg a fővárosban nem tudnék élni. Bűz, tömeg, zaj. Főleg gyerekkel, még 14 évesen is kíséred a suliba, hogy ne legyen baja?

Mi Székesfehérvár mellett lakunk egy faluban. Én szeretek itt lakni. Bolt, orvos, óvoda, minden kb. 10 perc gyalog. Amíg itthon voltam a gyerekekkel, mindent meg tudtam oldani kocsi nélkül.

A munkahely autóval kb. 20 perc, nagyjából annyi, mint a külvárosból.

Este el szoktunk menni sétálni, szeretem azt, hogy csend van, és jó levegő, tavasszal virágillat.

A gyerekek ide jártak suliba, gyalog 10 perc. Persze, tudom, hogy sokak szerint a vidéki iskolák gyengék, ebben lehet is valami, de én semmi hátrányát nem láttam annak, hogy nem akarták általános iskolában a főiskolai tananyagot megtanítani nekik. Középiskolában úgyis kezdik elölről. Írni-olvasni meg tudnak, itt is diplomás tanárok vannak.

Tiniként lehet nekik gáz, én is utáltam. Busz este 11-kor van legkésőbb, szórakozni bejárni a városba szinte képtelenség. Egyelőre úgy nézem nincs ilyesmire igénye a gyerekeimnek. A nagyobbik most 16. Szórakozási lehetőség egyébként van bőven, kocsival könnyen megközelíthető.

Szóval tényleg nagyon nem mindegy,hogy a vidék alatt mit értesz, egy tanyát, vagy egy olyan falut, ahol van minden, és még a nagyváros is közel van.