Éreztétek nagyon mélyen magatokat amióta anyukák lettetek?

Segíteni nem igazán tudok csak együttérezni.

Nekem a baba időszak rossz volt, 1 éves korában volt egy idilli időszak, azóta megint fokozatosan egyre rosszabb. Most 2.

A közösségbe kerülés és munkábaállás amitől várom a javulást a mentális állapotomban.

Persze a segítség jó lenne, de nekem a férjem is megzuhant, instabil egy jó ideje, így nem merem rábízni.

Bébiszitter esetleg, vagy játszóházak ha van a közeledben.

De nemrég egy kérdés alatt sokan írták hogy nem lesz könnyebb semmikor, jó hogy én is ezzel áltattam magam eddig ezek szerint...

Én most vagyok ilyen mélyponton.

Mikor ott voltam ahol te, onnan azt hittem, nincs lejjebb :D De van.

2 gyerekünk van. 5,5 a nagy, szombaton lesz 3 a kicsi.

A naggyal sosem volt semmi problémám. Nem viselte meg a fogzás, 1 éves kora óta átalussza az éjszakákat. Tényleg jógyerek a mai napig.

Viszont a kicsi....

Ő születése óta többemberes. És vagyok rá lényegében majdnemcsak egyedül.

Amíg csecsemő volt, 0-24-ben igényelt. Csak engem, mással ordított.

A fogzás borzalom volt. Hetekig szenvedtünk 1-1 fogával. A finisben konkrétan ülve aludtam vele, már amennyit aludtunk, mert a cataflam sem segített.

Születése óta éjjel 3-4x kel. A mai napig.

Amíg otthon voltam vele, még tudtam pihenni néha nappal.

Viszont 1 éve elkezdte a bölcsit/április óta ovis, én pedig dolgozom.

Na azóta igazán nehéz nekem.

Dackorszak tombol 1 éve. Elég egy rossz nézés és ordít. Tombol, visít, hisztizik. Csak nekem. Az oviba, apjával minta gyerek. Én meg csak ezt az énjét kapom.

Este elalszik 9 fele, utána altatom a nagyot. 10mire ő is elalszik. Utána kerülök ágyba én. Fél11-11 sokszor mire elalszok. Éjjel 3x kelek hozzá. Új hobbyja, hogy vissza sem alszik egyből. Reggel 6kor pedig kelek, megyek dolgozni.

A fáradtság már olyan szinten kicsinál, elmondani nem tudom.

Férjem lelkes, segítene mindenben is. De a kicsi csak engem akar. Apánál csak felhergeli magát és ordít.

Emellett logisztika. Szünetek. Nagyon durva.

Kisfiam szinten 1,5 eves, mindig is nagyon nehez volt vele, de most erzem azt, hogy egyszeruen nem latom a fenyt. Testileg-lelkileg szornyen rosszul vagyok. Most epp 2 nap alatt sikerult aludnom 2 orat. Az alvas az valami iszonyatos, egyszeruen nem akar aludni ejszaka. Nem tudom mit tehetnenk meg, mar ott tartok hogy razarom ejszaka az ajtot es szarok az egeszbe, de nyilvan nem tudom ezt megtenni vele,de ezen kivul mar mindent is kiprobaltunk es nem. Alig alszik. Ilyen-olyan vitamin, tejmentes dieta honapokig, sok levegozes, mozgas, uj napirend, uj agy, fajdalomcsillapito, hatha valami faj, apa alszik vele, en alszom vele, senki nem alszik vele, csak bejarkalunk, ha felkel, ringatas, nem ringatas, hinta, labda, babakocsi, hordozo, meseolvasas…

Nem, semmi.

:(

Napkozben meg nyilvan pokol vele, mindenen kiborul, uvolt.

Igazabol kezdem azt gondolni, hogy valami oriasi gond lehet vele, de nem tudom. Egyebkent meg ha jo pillanatai vannak, akkor annyira ertelmes, tok sokat beszel is mar, erdeklodo, imad kint bogaraszni a kertben, konyveket nezegetni, “segiteni” nekem fozesnel, akarmiben. De tart mondjuk egyszerre 10 percig a jokedve, aztan vege, uvoltes, akarmi miatt. Tv-t nem nez, semmi kepernyo nincs, ez nem lehet ok.

Tudom hogy nem direkt csinalja, tudom en, de ez egyszeruen pokol, foleg az alvasmegvonas miatt.

Nem könnyebb lesz idővel, hanem máshogyan lesz nehéz. Ami eddig nehéz volt az könnyű lesz és lesz más probléma.

Minden gyerek az anyjával a leghisztisebb. Összes családtaggal egy kis tünemény, az anyjukkal meg hisztigépek. Ott érzik magukat biztonságban, kiadhatják a feszültséget.

Sajnos tanácsot nem tudok adni, de bármi nehézség van mindig arra gondolok, hogy csak átmeneti. És majd elmúlik.

Én is úgy érzem most vagyok nehezebb időszakban, de sajnos azt gondolom még ennél is biztos van nehezebb. Így is hálás vagyok, hogy egészségesek, mert sajnos ez bőven lehetne nehezebb, csak ez nem vigasztal ilyenkor.:/

Nálam az amikor mondjuk heteken át mondjuk nincs egy fél órám magamra, egy sorozat például vagy ilyesmi vagy amúgy lenne de mondjuk addigra beesek az ágyba hulla fáradtan, akkor fáradok el ennyire. Nincs ami energiát adjon, mert se éjjel se nappal nem alszok hónapok óta. 2 éves és van egy majdnem 4 hós. Sejtettem, hogy nehéz lesz, azt is hogy kaphatunk a nyugodt baba után egy nehezet, de nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. Nem bántuk meg, azt mondják könnyebb lesz, de ebbe nem hiszek, az elsőnél is mindig máshogy nehezebb, van ami rosszabb, van ami jobb. :D Könnyebb sose volt. Az eleje is nehéz volt, de lehoztam a napokat simán egyedül, pedig szoptattam is fél kézzel, fél kézzel meg a nagyobbal foglalkoztam. Most beindult a dackorszak is a nagynál, de önmagába az se gáz, bár nem egyszerű, de még mindig inkább mint a babakorszak. :D De ami igazán gallyra csapott, hogy bár segítség ritkán van, de most két hónapja nem tud senki(azelőtt havi 1x eljött anyukám, lényegében együtt játszottunk velük, közösen programoztunk, ez is feltöltött), költöztünk is amit egyedül nyomtunk le mellettük. De ami után vagyok ennyire mélyen az, hogy jött egy covid 2 hete a költözés után, én kezdtem de mire már totál rosszul voltam akkor csatlakozott be az egész család, plusz a pici mindenért is sírt egy hétig, mindent próbáltunk a dokival mire meglett a gond, de akkor már a kendőbe is csak sírt, mellette ugye én is lázas voltam és a nagyobb is, apuka is. Alapjáraton ő picit másabb, csak kézbe van el a nap nagy részében vagy hordozóban, de már egyre többször könnyebb. Ő ilyen személyiség, de azért mindent is megnézettem dévényestől kezdve, mert így vagyok nyugodt. Igazából elvigyorog, elvan, játszik, de csak ha lát. Nyilván pici is még, de éles váltás az első eszik alszik mosoly lányunkhoz képest, hogy itt tényleg rengeteg sírás van. Nála hamar megvolt mindenre a megoldás pedig ő is allergiás lett stb., most a másodiknál még több figyelem kell, újabb módszerek, ő ezt igényli. Legalább éjszaka nyugodt és alszik hosszabban este 8-tól. Szóval közbe szoptatásnál sztrájkolt, fogyott is majdnem, úgyhogy fejnem is kell, tejallergiás lett, de legalább azóta nyugodt mióta ez megoldódott, ez helyrebillent. De 100%on szeretnék nekik megadni mindent így viszont most a betegség óta érzem, hogy szétestem picit, nem bírok helyrejönni se a tünetekből. Nem megy a 100%, és magammal szembe maximalista is vagyok úgyhogy iszonyat megvisel, a szoptatás is hogy eddig sikerült, a fejés se egyszerű mellettük, de mindenképpen szeretném. Minden nap a nagyobbal is van közös időnk kettesbe megyünk ide oda sétálni stb, amit ő szeretne, rengeteget figyelek rá, de most olyan fáradt vagyok hogy már ez is nehéz. Nekem mindig ez volt a félelmem egy gyerekkel is, hogy egyszerre ne legyünk betegek. De ott a két év alatt egyszer volt ilyen. Mellette a férjem mindenbe is részt vesz, plusz ugye ő dolgozik is mellette, nem messze úgyhogy ha van szünete, akkor is hazajön hogy játsszon a naggyal vagy intézze a picit vagy a háztartást, lázasan is vagy amit kell. Tehát ketten vagyunk mindenre és csak fél napot vagyok egyedül, úgyhogy most vagy én vagyok nagyon gyenge nő, de a betegség előttig bírtam vagy a covid szövődménye ez a gyengeség, fáradtság, fásultság. De inkább én vagyok gyenge ezek szerint. :( Tegnap a derekam hátam is beállt, de nem csodálom mert már a hordozása nagyon nem komfortos, amúgy is hátfájós voltam, jó lenne majd ennek is egyszer utána menni.:D Egyszer.. úgyhogy mindenem is fáj, de a pihenés nem egyszerű. Ezt a hozzászólást tegnap óta meg akarom írni, most ma harmadjára sikerült. Elaludtak együtt, igaz ebéd előtt, a lakás is szalad DE most az egyszer nem érdekel semmi csakhogy melléjük dőljek és pihenjünk egyet. Minden más ráér. Bocsi ha panaszkodásnak tűnik, nem az, imádom őket és tudom átmeneti ez, jobb lesz picit. :D nem voltam segítség kérdező. Kitartást!