Milyen, amikor az apa örül a babának és várja? Miben nyilvánul ez meg?

Talán még nem állt készen a dologra.

Az én férjem nagyon várta, állandóan videókat nézegetett, vásárolt, beszélt róla mindenkinek, tenyerén hordozott mégis miután megszültem és ránk szakadt a valóság utána rájött hogy ez nem lesz sétagalopp és mégsem úgy viselkedik ahogyan azt elképzeltük vagy elvárható.

Sajnos sosem lehet tudni mi zajlik le a másikban. Több év után is lehetnek meglepetések. Olyan is van hogy valaki lassan ahogy tanul bele a szerepbe, szokja meg az egészet, szereti meg a babát úgy egyre jobb lesz. De inkábba fordítottja jellemző szerintem.

Nálunk tervezett a baba, elég sokáig is próbálkoztunk, de még nekem is nehéz néha felfogni, hogy terhes vagyok, olyan megfoghatatlan az egész. Pedig két hónap múlva szülök. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem örülök, de szerintem aki reálisan áll hozzá ehhez az egészhez, az látja a "hátrányokat", nehézségeket is, meg hogy soha többé semmi nem lesz ugyanolyan, mint gyerek előtt. És ha én nőként így vagyok, akkor szerintem nem nagy csoda, hogy esetleg egy férfinak is vannak hasonló kétségei.

Mi sem beszélünk állandóan a babáról, többnyire én mondom, hogy most éppen rúgdos, csuklik, nem szokott a férjem gügyögni a hasamnak, stb. Nem mondom, hogy néha nem hiányzik ez, hogy "el legyen ájulva az egésztől". De bármiben számíthatok rá. Kiszolgál, vigyáz rám, mondja, hogy pihenjek, csinálja a gyerekszobát, ha valami nagyobb dolgot venni akarunk a kicsinek, ő is nézegeti, milyet kellene. Én ezek miatt hiszem, hogy jó apa lesz. Amúgy a bátyja is hasonló volt a felesége elmondása szerint, és ők nagyon hasonló természetűek, tökre jó apa amúgy. Én azt mondom, segítsen a terhesség alatt is természetesen, de a lényeg, hogy akkor legyen jól el a gyerekkel, meg szeresse, mikor már itt van.

Nálatok szerintem is a nyűg része ami aggasztó lehet, de ha még elég friss a terhesség (nem a kilencedik hónapban vagy), akkor simán lehet, hogy minden okés lesz, és ahogy telik az idő, alakul a dolog.