Milyen, amikor az apa örül a babának és várja? Miben nyilvánul ez meg?

Terhesség alatt én sem éreztem az apukán büszkeséget, inkább félelmet és bizonytalanságot. Tervezett volt pedig.

Aztán a végén a babóca másfél éves korában cseréltünk, ő volt itthon gyed-en, én dolgoztam. Nagyon élvezték, bevallom én is.

Azért az elég bizarr, hogy nem akarja senkinek elmondani, ill. rossz néven veszi, hogy te valakinek elmondtad.

Én férfi vagyok, próbálok a férjed fejével gondolkodni, de én csak akkor éreznék így, ha a teherbe esés előtt már a válást fontolgattam volna, amit így keresztülhúz az élet.

Aki szereti a feleségét, az szereti a tőle születendő gyerekét, és örömét szívesen megosztaná azokkal, akiket szeret.

Lehet, hogy babaruhát vásárolni nem akar menni veled, de rokonainak, ismerőseinek örömmel meséli, hogy babát vártok.

Az én férjem nem egy lelkesen ugráló típus, mégis észrevettem apró jeleit azért annak, hogy benne is változnak a dolgok.

Pl. jobban vigyázott "rám", többször mondta mindkét várandósságom alatt, hogy üljek le, ne emeljek, ezt nem kéne csinálnom, azt nem kéne, majd ő intézi, stb. Sosem volt ilyen "tutujgató" típus sem előtte, sem mondjuk a gyerekek fél-egy éves korától.

Nem lehetett bevonni babacuccok kérdésébe, abszolút nem érdekli, de ha eléálltam, hogy ez kell és ezért, sosem kérdőjelezte meg.

Ő mondjuk a barátainak szívesen mesélt, bár a másodiknál már azt is mindig hozzátette nevetve, hogy van az a pálinka mennyiség, amennyivel jól el fogunk boldogulni... :D Szóval szerintem ez egyénfüggő. Ha más gyerekének jobban örül, mint a sajátjának, az furi.