4 éves státusz kinél hogy sikerült?

Védőnő vagyok, jobb esetben a védőnő már születés óta ismeri a gyereket, tisztában van az alap természetével. 3 éves státuszon ritkán szoktak mindent megcsinálni, én ebből sosem csinálok gondot. Viszont feljegyzem magamnak, és a 4 évesen hagyom először felfedezni, játszani, a szülővel beszélgetek, és akkor kezdjük el, ha már kicsit feloldódott. Ha nem sikerülnek a műszeres vizsgálatok, akkor viszont el kell küldeni szemészetre és audiologiára, de a szülő döntése, elviszi-e.

Nekem is van pár olyan gyerkőcöm akivel tudom, hogy tanácsadói környezetben nem tudnék dolgozni, így kimegyek hozzájuk, és amit lehet otthon megcsinálunk, csak a műszeresekre kell bejönni.

Nekem a 4 évesem nagyon nagyon szégyenlős lett, a pólóm alá bújt, meg nem akart megszólalni. Igazából nem volt meglepő, mert oviban is így viselkedik, erről is tudott az óvónő. Egyedül a hallásvizsgálat nem sikerült végül, mennünk kell tovább ezzel.

De minket ettől függetlenül továbbküldött szakszolgálathoz is, pont azért, mert látta oviban is, és a doki is egyetértett ezzel a döntésével. Még előtte az óvónőkkel is megbeszéltük a dolgokat, ők is javasolták. Itthon hiába tud mindent egybkis mozgásfejlődési lemaradáson kívül.

De sokminden a szakszolgálatnálnse lesz, a nagyobbikkal is voltam. Valós tevékenységük kimerül az ovis fejlesztés előírásában. (Pszichiátria ha kell ha nem, oda mire bekerül, nincs is panasz. Btmn ha kell, ha nem, az az ovis fejlesztés miatt, mert csak úgy kaphatja. A vizsgálati rész meg rosszabb, mint a védőnői, mert nem is ismeri őket a gyerek.) De alapvetően nincs semmi félnivaló ettől az egésztől, nem árt az a havi 2-3 fejlesztés. Mondjuk segíteni se fog. De legalább nem árt.