Milyen volt a visszatérés a munkába szülés után?

Picit jó is volt, picit rossz is.

Az első után ugyanúgy kereskedelembe mentem vissza.

Kicsit nehéz volt a logisztika egyedülálló anyukaként nulla segítséggel de ha akarja az ember bármit meg tud oldani.

A második után már a saját vállalkozásunkba dolgoztam, ez sokkal könnyebb volt mert én osztottam be az időmet és itthonról dolgozom.

Jó újra emberek között lenni, kicsit újra felnőttnek érezni magam. Örökre nem maradhatnak ők sem itthon

Szörnyű volt. 38 évesen kaptam a nyakamba egy 23 éves csoportvezetőt, aki meg volt győződve hogy hót hülye vagyok, csak mert teljesen új részlegre kerültem, új céget képviseltem, megváltoztak a programok is (erre nem lehetett otthonról készülni, mert belső progi)...és nem tudtam egyből mindent.

Jó pár hónap volt mire belerázódtam.

Korábban egyébként én voltam csoportvezető, de az a csoport megszűnt, beolvadt, ezért kellett 0-ról kezdeni.

Mellette a család, haztartás (fele)...

2,5 éve jöttem vissza, azóta előrébb léptem a munkámban, de legszívesebben visszamennék gyesre, ha nem 5 éves lenne a kisebb is.

Nem bírom ezt a mókuskereket. Állandó rohanás mindenhova. Alig vagyok a gyerekekkel. Kétszer ennyi pénzért se érné meg ez a szressz.

Felnőtt környezet?

Azok a napok a kedvenceim, amikor maradhatok Home Office-ban és távol lehetek a munkatársaktól.

Nekem addig is megvolt a felnőtt társasagom, amíg otthon voltam a gyerekekkel és elpasszolnom se kellett őket hozzá.

Biztos csodás lehet! Mesés, habkönnyű, mint a mosópor reklám!

En még akkor sem dolgoztam, amikor a lányom 3 éves volt es ígyse tudtam magam felmosni a padlóról reggelente.

El nem tudom képzelni, hogy ha dolgoztam volna, hogy bírtam volna, a lányom roppant sok figyelmet vett igénybe, nagyon aktív volt, es nem tudom, hogyan tudtam volna reggel kitépni szegenyt az ágyból! Habar azok az idők is eljöttek, csak később! Iszonyat nehéz volt!!!!

Én 5 évig maradtam itthon 2 gyerekkel. Szörnyű volt visszamenni. Az előző helyemre nem vettek vissza, mert a helyem már be van töltve.

Volt ugyan más üresedés, de azt "két kicsi gyerekkel én biztos nem tudnám betölteni", a főnök szerint. Viszont "olyan jó az önéletrajzom, hogy biztos hamar találok állást". Ja, ahogy nektek is nagyon kellettem.

Fél évig kerestem állást, és egy határozott idejű munkát találtam csak.

Egy huszonéves lánynak kellett volna betanítania, akinek erre "nem volt ideje", ellenben telekürtölte vele a céget, hogy én micsoda szellemi fogyatékos vagyok, nem értek semmit. Én be is mentem a főnökömhöz, hogy felmondjak próbaidő alatt, de lebeszélt. Fél évig szenvedtem, utána kezdtem élvezni.

Alapvetően azzal nem volt bajom, hogy bejárni az irodába, szerettem emberek közt lenni. Ha a gyerek beteg volt, már akkor engedték a home office-t, és a férjemmel felváltva jártunk a gyerekekért. Inkább a beilleszkedés volt gond, bár szerintem egy ilyen légkörben lehet, hogy nem a kihagyott 5 év volt a gond.

Egy éves volt a fiam, mikor újra munkába álltam 4 órában. Két éves lesz, mikor 8 órában.

Néha szeretem, néha gyűlölöm. Így is rohanok állandóan, úgy érzem ez a 4 óra bőven elég lenne, hogy maradjon minőségi időm a kisfiammal.

Egy hónap legalább kellett, mire az elmaradt infókat magamba gyűjtöttem, bár otthonlétem alatt is kontaktban voltam néha a kollégákkal.

Az eslő pár reggel kicsit döcögős volt, de mivel amúgy sem alszik sokáig a gyerekem sem, így igazából nem volt nagyon nagy akadály.

Szívem szerint maradnék 4 órában amíg iskolás nem lesz, de a munkaköröm teljes embert igényel és már így is nehezen helyettesítenek, sokszor otthon alvásidőben ráhúzok (vezető pozíció multinál).