Szerintetek is helyénvaló ha valaki ezért nem akar gyereket?

#20

Szerintem valahol ez még mindig egy komoly belső ösztön, a gyerekvallalas, amit a "modern gondolkodás" elkezdett felülírni, de még mindig a gyerektelenek erzik ugy, hogy magyarázjodniuk kell. És nem hiszem, hogy ez tarsadalmi nyomásra van. Hiszen a legtöbb "regi" dolog teljesen lepereg a fiatalokrol, max. kiröhögik a boomereket. Vallasokbol, bőrszínből, mindenből egyre inkabb elfér a sokszínűseg, nem szorul magyarázatra.

Mivel én is jártam ebben a cipőben, sokat gondolkodtam rajta.

Nem vágytam gyerekre, soha senki nem forszírozta, 30 eves korom felett mar poenbol sem kerdezgettek. De magamban mégis sokat kattogtam azon, hogy miert... (persze tudtam miert, rettentő jó eletem volt, parommal, amibe mar csak az életvitelunk miatt sem fert bele a gyerek).

Aztan, jó későn, valahogy mégis lett. Az elet - nekunk, mert mindent valtoztatni kellett, mindent - joval nehezebb lett. De a nyugtalansagom megszűnt. Egeszen biztos vagyok benne, hogy van aki tök máshogy van ezzel, de mégis mindig a gyerektelenek magyarazkodnak, pedig sokszor senki nem kerdezi, es a legtobb gyerekesnek pont jol van, hogy a masiknak nincs.

Szerintem a gyerekesek értik meg csak igazán a gyerekteleneket. Akinek nincs gyereke, nem tudja, mennyire gyilkos sztori. Van egy elképzelése, de közelében sincs a valósághoz.

Valószínűleg ezerszer boldogabb akármelyik gyerektelen, mint a gyerekesek.

Párkapcsolat ugyanez pepitában, vagy még inkább, mert az anyaságomat nem adnám oda, de a szingliket és elváltakat határozottan irigylem.

#23

Többe-kevesbe en is igy gondolom. 22-es vagyok. Nekem is sokkal nehezebb gyerekkel (40 evesen szultem) es boldogabbnak sem mondanam magam. Viszont megis van egy " belső nyugalmam", ami gyerek előtt nem volt, es mig előtte mindig magamnak is magyaraztam, miert nincs, az sosem jutott eszembe, hogy most magyarazzam, miert van.

Nagyon örúlök, hogy vannak gyerekeim, de azért, mert szerettem volna, vágytam rá és örömet okoznak.

Minden objektív szempontból sokkal nehezebb szülőnek lenni.

Viszont bármije is van annak, aki szeretne gyereket de nem jön össze, hiányérzettel él.

Így valóban a döntő szempont az, hogy ez a belső vágy megvan-e.

Erre a "helyénvaló" nem a megfelelő jelző. Inkább azt mondanám, hogy érthető és az illető szempontjából indokolt érvek lehetnek, és az is látszik belőle, hogy nagyon negatív a világszemlélete, amit valószínűleg szülőként is átadna, befolyásolná vele a gyermekét.

Helyénvalónak viszont nem nevezném, mert ilyen alapon mindenki végiggondolhatná ezeket, és az emberek 90%-a lemondhatna a gyerekvállalásról. Mindig lehetne találni okot, ha nem magunkban vagy a családunkban, közvetlen környezetünkben, akkor a világban úgy általában.

Abszolút korrekt érvek, nyilván ezek kiegészítések amellé, hogy alapból sem vágysz rá. Én is meg tudom ezt érteni, mert én sem.

Persze vannak ilyen túlzott optimista emberek, akik nem fogják fel, hogy mennyi nehézség várhat a gyerekükre és csak a pozitív szöveget tolják. Nekem is voltak nehéz periódusaim, aztán sok küzdelem árán valamivel jobb lett az életem. De most is a szegénység miatt nehéz boldogulni, 5-ről a 6-ra jutni. Aki ezeket nem érti, az valószínűleg nem élt szegényként, nem bántották más emberek stb.

De majd lehet egyszer őket is arcon csapja a valóság, ha pl kapnak egy betegséget, vagy betegen születik a gyerek, apuka lelép az új nőjével stb. Sajnos vannak ilyen dolgok, amikre az ember nem tud előre felkészülni, bárkinek rosszra fordulhat az élete sajnos.