Mit tegyek, ha a nővérem beleőrült már a terhességbe szinte?
Ő annyira nem vágyott még babára, a férje "erőltette" inkább.
Hamar terhes lett, mondta is, hogy ő titkon remélt még pár szabad hónapot...
Már az első trimeszterben veszélyeztetett terhes lett vérzés miatt, most kiderült, hogy gdm-es. Úgy érzem, hogy ez volt nála az utolsó csepp, mert hiába volt egész életében vékony, hiába sportol, enni nagyon szeret, mondta, hogy neki tuti ez az egyik szeretetnyelve. Édességek, tészták, szénhidrát, ezeken él.
Próbáltam benne tartani a lelket, hogy diéta alatt is ehet finomakat, erre közölte, hogy a diétát biztos nem fogja tartani, így is gyűlöli már a terhességet az első perctől, elege van a gyerekből is, sehová nem mehet, mert feküdnie kell, a következő években sem lesz túl sok élete a gyerektől, ennyi boldogsága legalább legyen, hogy a 40 fokban ehet fagyit és ehet, amit megkíván.
Mondtam, hogy ezzel magát és a babát is veszélyezteti, annyit mondott, hogy nem baj, egy gonddal akkor kevesebb.
Pedig az elején még boldog volt, mutatta nekem is az uh képeket, mutatta, milyen babaszobát szeretne stb. Most meg teljesen negatív már, a férje is mondta páromnak, hogy egyszerűen nem érti, más anyuka boldog a terhesség alatt, a tesómhoz hozzá sem lehet szólni.
Szerintetek ez átmeneti?
Ha megszületik a baba, változhat jobb irányba a helyzet?
Félek, hogy ha majd telik az idő, a gyereket kezdi el "büntetni", mert megszületett. :(
válasza:
válasza:Ha nem akart gyereket mi a fenert ment be ??? Hiaba erolteti a ferj ha a feleseg nem akar.
Egyebkent szaksegitseg kell neki. A ferj meg tegye ossze a kezet es szoritsa ossze a segger mert tuti h 90% ban o fogja a babat gondozni.
válasza:Nővérednek roppant sok esze van, belemenni egy gyermekvállalásba úgy, hogy nem is akarja már a kezdetekben sem...
Azon sem ártana azért elgondolkodnia még időben, hogy ha máris nyűgnek érez egy babát, akkor mekkora nyűgnek érezne egy szellemileg sérült babát (merthogy a kezeletlen gdm egyik veszélye pont ez). Az, hogy valószínűleg egy óriásbébit kell majd megszülnie, már szinte semmiség...
válasza:"Mondtam, hogy ezzel magát és a babát is veszélyezteti, annyit mondott, hogy nem baj, egy gonddal akkor kevesebb."
Akkor világosítsd fel, hogy egy beteg babával mégnagyobb szívás lesz a szitu, és sürgősen vigyétek pszichiáterhez.
Szerintem azzal a mondatával arra gondolt, hogy meghal a baba...
Voltak már ilyen utalgatásai, pl. a baba miatt kap egy új autót, mondta a férjének, milyet kér. Ő erre mondta, hogy az irreálisan drága, nem fér bele a keretbe. Azt mondta a tesóm erre, hogy akkor nehogy neki a következő 7 hónap ne férjen bele az életébe, és inkább abortuszra menjen. Akkor elnevette az egészet, de őszintén, az azóta tartó viselkedéséből kiindulva, nem vagyok benne biztos, hogy viccnek gondolta.
A terápiát én is mondtam neki, már akkor, mikor kiderült, veszélyeztetett terhes. Hogy beszéljen ezzel az egésszel kapcsolatban szakemberrel, mert bármennyire szeretjük, sem anya, sem én nem tudunk mást azon kívül, hogy vigasztaljuk, felvidítjuk, itt vagyunk neki.
Nem, ő ebben nem hisz, meg amúgy is, nem fog egy idegennel a belső vívódásairól beszélni, senkinek semmi köze ehhez.
válasza:A férjének nagyon sürgősen el kell beszélgetni vele,és elmondani, hogy sajnálja hogy rábeszélte erre,és hogy szülés után nyugodtan leléphet.Lehet hétvégi anyuka ha azt szeretné,vagy egyáltalán nem kell találkozni velük,nem kell feláldozni az életét.Adjon neki teret,hogy dönthet,hogy van lehetősége választani.És engedjétek elmenni, senki sem ítélkezzen!!A tesód nem anyának való(most,még).Pont.Lehet sosem akart gyereket.Itt a férje is erősen hibás,mert rábeszélte.
Te pedig annyit tehetsz:
-Móni,ne egyél fagyit a GDM miatt.
-Lesz@rom,szülés után sem lesz életem 1-2 évig, ennyi jár nekem.
-Nem Móni,ha fogyatékos lesz a gyereked mert nem tartod a diétát,halálodig nem kapod vissza az életed!És ha neked ekkora teher, akkor szüld meg és hagyd az apjára,éld az életed gyerek nélkül,ha úgy érzed nem való neked.De ne nyomorítsd meg egy életre!
Sajnálom amúgy nagyon, mert beszélgettem róla egy nemrég szült barátnőmmel (nem említettem név szerint, csak, hogy egy barátnőmről van szó).
Nekem nincs gyerekem, így nincs viszonyítási alapom, fogalmam sincs arról, milyen egy terhesség, milyen érzés.
A barátnőm mondta, hogy ő valahol megérti, mert neki alapjáraton egy problémamentes terhessége volt, 30 hetesen még nyaraltak, 37 hetesen tűsarkúban táncolta végig az unokahúga esküvőjét, nem kellett diétáznia, nem volt ágyhoz kötve. Ettől függetlenül nem csinálná újból és szerinte ez kínzás lehet egy olyan nőnek, aki alapból sem vágyott még babára. Mert őt is az motiválta egész terhessége alatt, hogy a végén ott lesz velük a baba, miatta kell végigcsinálnia.
válasza:"Szerintetek ez átmeneti? Ha megszületik a baba, változhat jobb irányba a helyzet?"
Nem és nem. Ezért:
"Ő annyira nem vágyott még babára, a férje "erőltette" inkább."
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!