Nagyon eltérő gyermeknevelési gondolkodás, módszer?

Nem a gyereknevelésen vitáztok. A férjed nem "laza", hanem leszarja és meg akarja úszni, idegesíti a gyerek. Ez nem kétféle gyereknevelési módszer, hanem itt arról van szó, hogy te felnőttként, felelőssegteljes szülőként allsz hozza a gyerekhez, a ferjed pedig nem.

Sokmindenkiből a szülőség hozza ki az igazi énjét.

Őszinte leszek, nem valószínű, hogy megvaltozik. Neki igy jó, mert te úgyis mindent megcsinálsz.

Bár én apaként sok mindenben alkalmazkodtam a feleségemhez a gyerekneveléssel kapcsolatban, azt azért meg kell jegyezni, hogy általában az anya és az apa másképp bánik a gyerekkel. Az anya védi meg a gyereket, adja az érzelmi támogatást, és feltétel nélkül mutatja ki a szeretét. Az apának pedig az a szerepe, hogy rávezesse a gyereket a kockázatvállalásra, és a világfedezésére, és hagyja a gyereket próbálkozni és elbukni. Az apák sokszor csak bizonyos feltélek teljesülése esetén mutatják ki a szeretetüket (de ez nem jelenti azt, hogy nem szeretik a gyereket).

Mostanában divatba jött a kötödő nevelés, amit én egyébként pártolok is, de nem vitatom el hogy létezik az apai nevelés is. Az egyik szemléletes példája ennek, hogy az apa feldobja a levegőbe a kisgyereket, az anya meg mellette szívinfarktust kap és veszekszik a férjével, hogy túl magasra dobta.

A mi gyerekünknél én voltam az aki engedte egyedül járni a gyereket, már akkor is mikor csak kapaszkodva járt és akkor is mikor teljesen egyedül. Én voltam az is, aki először engedte el a kezét, hogy egyedül sétáljon, a füvön meg a betonon is. Ez miatt az én felügyeletem alatt esett el több esetben, és minden esés után óvatosabb lett és stabilabban járt.

A ti vitátok egy teljesen természetes vita, szinte minden családban van ilyen, a férjed pont hogy nem szarja le a gyereket, hanem ösztönösen önállóvá akarja nevelni. A te szereped az, hogy magabiztos és empatikus legyen. Ettől függetlenül szerintem is "illik" az apának ragaszkodni a menetrendhez, főleg akkor ha este nem ő altatja el. Én személy szerint nagyon sokszor altattam el a gyereket.

Amikor a férjem próbálta lazára venni a szabályokat, mondtam neki, hogy oké, akkor lehet felmondani a munkahelyen és átvenni a teljes nevelést minden problémával együtt én meg visszamegyek dolgozni. Azóta visszavett a lendületből,.

Úgy egyszerű lazáskodni, hogy nem neki kell elviselnie a következményeket, mert csak esténként van itthon.

Én mindig hagytam a férjemet, hogy csinálja ahogy jónak lájta. Tanulja, tapasztalja meg a saját bőrén ha valami félremegy.

Bár mondjuk nálunk mindketten lazák vagyunk, nem görcsöltünk rá soha semmire, ha csúszott az alvás, az evés, hát csúszott. Ha az amúgy 8-kor ágyba kerülő gyerek 5-kor még szeretett volna aludni, hagytuk. Akkor nem 8-kor, hanem 9-kor aludt el. Nem történt semmi.

De nyílván voltak olyan dolgok amikben kicsit eltért a gondolkodásunk, ilyenkor kitapasztaltuk, hogy melyikünk gondolja jól. A babánk korai utaztatását erősen elleneztem, de a férjem erősködött, hogy de vigyük el a 2 hónapost 400 km-es autóútra a nagyihoz hétvégére. Hiába mondtam, hogy korai, szerinte jó lesz, mondta ő.

Egész úton és hétvégén szívtunk szegény gyerekkel, nem volt jó. A férjem meg belátta, hogy nettó hülyeség volt belevágni abbe az útba.

De olyan is volt, hogy szintén ráhagytam valamit, és kellemes meglepetésként ért a pozitív végkimenetel.

Egyébként a kajával jóformán én is úgy vagyok, mi is úgy vagyunk, mint a férjed. Sokszor ha utazunk, akkor nem kap házikosztot a gyerekünk (17 hónapos) mert hányni szokott a kocsiban. Ilyenkor csak egy sós péksütit rágcsál utazás előtt, mert attól nem hány.

Vagy ha csak sétával úton vagyunk, nem nézem az órát, hogy jaj 1 óra, ebéd idő. De ha maximum 2-ig nem érünk haza, akkor beülünk valahová, ahol lehet levest enni, mert nagyon leveses a gyerek.

A világ felfedezésében meg teljes mértékben egyetértek veled. 1 éves, most nyílik az elméje, persze, hogy vannak buta dolgai, mint minden korabeli gyereknek.

Ide sajnos nem tudok okosat mondani, mert nálunk nincs ilyen probléma

Te jól csinálod, ne add fel. Támogasd, szeresd és tanítsd továbbra is így a gyereked.

A férjeddel meg próbálj beszélni, próbálj szakirodalmat az orra alá tolni, ami az 1 éves gyerek testi-lelki-idegrendszeri fejlődését taglalja.

Pl a Szülők könyvében vannak egész jó dolgok.

5-ös!

Az apukának is van joga beleszólni a nevelésbe. Ő is kellett a gyereknemzéshez. Nyilván az anyuka, apuka máshogy áll a neveléshez, de ezeket a dolgokat át kell beszélni (lehetőleg akkor, amikor nem hallja a gyerek, nem a jelenlétükben kell a nevelésen veszekedni)

8.Nyilván. De akkor azt úgy csinálja, hogy anyukának ne legyen emiatt plusz problémája a gyerekkel, ha az apa épp nincs ott.

Mert az úgy nem működik, hogy a napi 2 órában, amíg a gyerekkel van, más szabályokat állít és emiatt az anya egész héten szív.

Tudod, pont emiatt nem lett normális napirendje a fiamnak, mert apuka lazára vette az altatást, az evést, meg úgy szinte mindent. Volt, hogy annyira felpörgette a gyereket, hogy éjjel 1-ig nem tudott elaludni, így borult minden, amit addig sikerült kialakítani.

Most van egy 2 hónapos lányunk, itt már nem fogom engedni. Ő napi szinten későn ér haza, nem tudja, hogy milyen problémás az egész. Ha pedig ragaszkodik a lazasághoz, akkor mint írtam is, lehet felmondani, aztán átvenni a gyerek gondozását 🤷‍♀️

9-es, persze a szabályrendszerhez kell tartanotok magatokat, csak akkor mond el a férjednek, hogy pontosan mi a rend.

Nálunk volt olyan, hogy a feleségem kitalált valami szabályt a gyerekkel kapcsolatban, amiről nem tudtam, de egyből leb@szott abban a szituban. Nem tudhatok mindent a gyerekről, mert napközben dolgozok, de attól még részt akarok venni a nevelésben