Mikor biztonságos először hosszabb autóútra vinni a kisbabát?
Anyósomék 100 km-re laknak tőlünk és elvárják, hogy mi vigyük a kisbabát hozzájuk, mert ők látni akarják. Én mondtam nekik, hogy szeretettel várom őket bármikor hozzánk, de eddig mindössze 2x ugrottak be 1-2 órára mióta megszületett a kisfiunk, aki most két hónapos. És azóta mondogatják, hogy mikor megyünk már mi.
A férjemnek nem merem megmondani, hogy nem szívesen utaznék ilyen kicsi babával ilyen messzire, meg főleg autópályán, mert legalább 2 óra lenne az út és amúgy is nagyon kis érzékeny, sírós baba. Tudom, hogy megviselné és felborítaná a nagy nehezen kialakult napi rutint.. de úgy érzem, annak ellenére, hogy én vagyok az anyja, megint nekem kell megfelelni, különben szemét leszek a férjem szemében, aki utálja az ő szüleit. Közben egyébként kb semmivel nem járultak hozzá a gyermekünk születéséhez, jólétéhez, és úgy érzem igazán megoldhatnák, hogy ők jönnek még párszor hozzánk, hogy ne a kisbabát kelljen a 35 fokos nyárban utaztatni egy autóban… de persze nekik mindig van kifogás, hogy gyümölcsöt kell befőzni, vagy a szomszéd grillpartit szervez stb. Előre tudom, hogy nekünk kell majd mindig hozzájuk alkalmazkodni, amikor ők látni akarják a gyereket és a legrosszabb, hogy a férjem szerint ez így rendben van.
Az én szüleim bezzeg mindent úgy csinálnak, ahogy nekünk a legjobb és legkényelmesebb, rengeteget segítenek fizikailag és anyagilag is, de ez meg egyáltalán nincs értékelve.
válasza:Kettéválasztanám a kérdést.
100 km megtétele, ha autópálya is van, nem értem hogy lesz 2 órás út. De amúgy nem akkora táv, amit ne tehetnék meg kicsi babával, ha amúgy jól bírja (tehát nem ordítja végig az utat).
De ha anyósodék meg tudnák oldani az utat, én sem vinném mindig házhoz a gyereket. Elvárható lenne, hogy fele esetben legalább ők utazzanak.
Nálunk ez pl. nem opció, mert apósom már nem vezet, meg fizikailag sem tudna feljutni a lakásunkba (nincs lift, ő meg nem bír lépcsőzni).
A te konkrét esetedet meg azért sem értem, mert hacsak nem elírás, amit írtál: a férjed utálja a saját szüleit? Akkor minek mentek egyáltalán? És miért rád lenne kiakadva, hogy nem ugrotok?
válasza: válasza:11
"...különben szemét leszek a férjem szemében, aki utálja az ő szüleit. "
Et azt jelenti, a kérdező férje azt fogja hinni -joggal- hogy a kérdező utálja a szüleit.
válasza:2 hónaposnál nincs napi rutin :D
Mi tavaly a Velencei-tó - Miskolc szakaszt, ami 260km, azt tettük meg 2 óra alatt :D szintén egy 2hónapossal. Nyaralni.
35 fok van.. klíma?!
Írod, miért nem ők mennek. De írtad, hogy már 2x voltak... Ti meg még 1x sem.
Szerintem itt több a kifogás mint kellene :D
válasza:A férjem anyukája Ausztriában él, mi Budapesten. Amikor haza hoztuk a picit, akkor ide vonatkozott 5 órát, itt volt 2-3 órát, aztán haza vonatozott. Vannak otthon állatai és nem talált nekik gondozót több napra.
Aztán pont két hónapos volt a babánk amikor elmentünk meglátogatni, 4 órás az út. Senkinek nem lett semmi baja. Babával nyílván hosszabb lett az út, mert megálltunk pihenni, sétálni, megszoptatni.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:100 km nem a világ vége.
Ha nem egeyedül kell menni a gyerekkel, aki közben ordít a hátsó ülésen, akkor simán megugorható.
Mi Ceglédre jártunk le a férjem szüleihez, a Velencei-tótól. Extrán nyűgös babánk volt, így egyszer tuti meg kellett állni mindig, de attól függetlenül mentünk. A gyereknek is jó, ha szokja, hogy nem mindig otthon van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!