Volt aki több gyereket szeretett volna, de közben rájött hogy ő nem való többgyerekes szülőnek?

Kár előre eltervezni amíg egy gyereked sincs. Max annyit érdemes lefektetni egy kapcsolat elején hogy akarsz-e, vagy sem. Na meg egy pasi nyilván könnyebben tervezhet több gyereket, neki kb mindegy hogy amikor hazamegy hányan ugranak a nyakába.

Én egyet sem akartam, de egy lett. Nem csinálnám vissza, imádom. De utána sem akartam többet. Egyhez van türelmem, ráadásul ő egy nagyon jó gyerek (már kamasz). Néha rossz érzés amikor belegondolok hogy azért egy testvér milyen jó (nekem van több is és nagyon jó és mély a kapcsolatunk) és hogy ő ebből kimarad. De azt is látom hogy sok helyen csak a viszály megy közöttük felnőttként is, és egy baráthoz is kerülhetsz nagyon közel (bár nem ugyanaz a kettő érzés).

Első randin már megbeszéltük, 3 gyereket szeretnénk :D

MEgszületett az első, hát számomra nem volt az a rózsaszín köd a babás időszak, ahogy sokan leírják.

Nem akartam másodikat sem :D

Végül férjem csak rágta a fülem, csak beadtam a derekam.

2 gyerekünk lett. A második többemberes a mai napig. Itt már férjem is belátta elég a 2

Akartam volna kettőt ,többet de a feleségem kènyelmesre vette a figurát pedig mindenünk megvolt.

Külföldi munka ,ingatlanok, autó stb.

Lett egy koraszülès( jó stresszes) ,18 hónaposan kezdett járni, beszédbe 1 év késés volt a mèrföldkövekben.

Mostanra àllnak be a dolgok ovis korára.

Úgyhogy ezek után már én se akarok

Én egyet sem akartam, mert rossz példák vannak csak előttem, nehéz gyerekkorom volt, nem láttam olyan férfi példát sem aki jó apa lett volna.

Férjemnek előre elmondtam ezt, ő 2-t szeretett volna, de mondta hogy vár, hátha meggondolom magam.

Olyan jó férj volt, gondoskodó, kedves, érzelmeit kimutatta, figyelmes, ismerős gyerekekkel türelmesen bánt stb, hogy úgy éreztem jó apa lenne, milyen jó lett volna ha az én apám is ilyen lett volna...

Így lett 8 év kapcsolat és együttélés után 1 gyerekünk. A terhesség egy álom volt, úsztunk a boldogságban, majd miután megszületett, a férjem összeroppant, kifordult magából a rossz irányba, gondolkoztam a váláson is. Én hullámzóan teljesítek anyaként, amitől bűntudatom van. Úgy érzem csapdába estem, elveszett minden ami korábban voltam, nagyon nehezen dolgozom fel ezt a rengeteg lemondást, hogy nincs 1 percem se magamra. Alig várom hogy bölcsis legyen, és mehessek vissza dolgozni. Azóta a férjem sem akar többet. Próbálunk felállni a helyzetből, a kiadásaink is jelentősen megnőttek, a kapcsolatunk megtépázott, én pedig testi-lelki roncs vagyok, amivel nem is tudok mit kezdeni ameddig nem kerül bölcsibe és nem kapok időt rá.

Szeretem a gyerekem, nincs rossz sora, ne értsétek félre, de talán nekem mégsem szabadott volna vállalnom, mint ahogy korábban is gondoltam. Azt gondoltam megoldjuk az eggyel simán, hiszen másoknak is megy, még többet is vállalnak rá stb. És végülis megoldjuk valóban, de közben nem mindegy az ember milyen lelki és testi állapotban van. Szerintem a gyereknek fontos hogy a szülei jól legyenek, mert csak úgy tudnak jó szülők lenni.

Nekünk már nem kérdés a több gyerek, csak az hogy ezt az egyet szeretetben, egészségben együtt fel tudjuk nevelni.

Mindig 2-t akartam, annyi is lett, de hazudnék ha azt mondanám, hogy nem játszom el néha a gondolattal, hogy mennyivel könnyebb lenne most, ha megálltunk volna 1-nél.

És ezt nem kell félreérteni, nem adnám a kicsit a világ minden kincséért sem (a nagyot sem, nyilván). Mindketten szuper gyerekek, okosak, szépek, egészségesek, nem problémásak, imádjuk őket. Csak annyival szarabb és nehezebb így megoldani mindent, mint akkor, amikor még csak a fiam volt, hogy hihetetlen. Nem is beszélve az anyagiakról. 2 gyerekre alig jár több támogatás, mint 1-re, ellenben 2x annyi pénz megy el. Nem a családi pótlékből élünk, majdnem 1 milliót megkeresünk ketten, de baromira érezhető a különbség, amióta 2 gyerek van.

Most már természetesen nem bánom, meg nem is gondolnám meg magam, max úgy működne ez, hogy ha visszamennék az időben és kitörlődne belőlem minden emlék a kisebbikről, de tudnám azt, hogy 2-vel mennyivel nehezebb minden logisztika, akkor LEHET hogy megállnék 1-nél.

16 azt ,hogy a feleségem évekig húzta ,halasztotta mondta a csökönyös fejével,hogy 34 évesen fog szülni.

Mindenki ugatta neki(anyósom is),hogy ez nem biztos,hogy így fog sikerülni.

Óriási szerencse volt,elsőre összejött.

Èn tisztáztam vele a házasság előtt,hogy én mielőbb gyereket akarok .

És az a bajom,hogy az én időmmel is játszott,mert történhetett volna úgy is, hogy nem jön össze egyből vagy soha és az idő elment...

És én ismerem őt,ő lett volna a legjobban idegbeteg ha 34 évesen nem jön össze.

Mind1 már, muszáj volt elengednem.

A fiúnk , gyönyörű,okos ,csak itthon nagyon nehezen kezelhető ,oviba szabalykövető

19: abszolút off, tudom, de szereted te ezt a nőt?

“csak itthon nagyon nehezen kezelhető ,oviba szabalykövető”

A gyerekek döntő többsége ilyen, mivel a szabálykövetés sokszor frusztrációval jár, amit biztonságos közegben tud csak levezetni. A baj, ha ezt otthon se támogatják, akkor a gőz máshol fog utat törni magának, esetleg szó szerint.

Több jó módszer is van arra, hogy hogyan támogassuk, segítsük a gyerekünket abban, hogy levezesse a (bármi miatt felgyülemlett) feszültséget.