12 (mindjárt 13) éves a lányunk. Nagyon szeretnénk nyári táborba elküldeni, de nagyon határozottan elzárkózik. Úgy érezzük kifogytunk az érvekből. Ti erőltetnétek, elküldenétek a gyereketeket akkor is, ha nagyon nem akar menni?

10, ha ez lenne a gond, nem győzködnék, mert mennie kellene és kész. Ha győzkdik, nyilván van más lehetőség.

Anyukám gyerekkoromban többször is elküldött az akaratom ellenére táborba mondván, hogy õ milyen szívesen ment volna, ha lett volna rá lehetõsége. Egyik rosszabb volt, mint a másik. Az egyik egy két hetes iskolai tábor volt, katonai sátrakban emeletes ágyakon aludtunk huszan egy sátorban, porzott a kiszáradt föld a sátorban, alig volt szervezett program. Zuhanyozási lehetõség nem volt, egyszer voltunk strandon, ahol le tudtunk zuhanyozni a két hét alatt, mindezt rekkenõ hõségben. A másik út Bulgáriába volt a Fekete tenger partjára. Ikarus 200-assal utaztunk egy sofõrrel!!! úgy, hogy reggel elindultunk és másnap este értünk oda. Éjjel a buszban kellett aludnunk, míg a sofõr a motelben pihent. Akkor még nem volt kiépítve az autópálya hálózat. Csoda, hogy nem történt baleset.

Természetesen nem erőltetném a tábort. De kikérdezném az indokait, mert olyasmi is lehet a háttérben, ami miatt segítségre van szüksége. Mi lehet az oka, hogy nem élvezi a társaságot? (Persze ha van egy kis helyi csapata és inkább velük lenne, akkor nem aggódnék.)

Ne erőltessétek! Volt benne részem, eredetileg én mondjuk akartam menni, de indulás előtti napokban már nem szerettem volna, ennek ellenére elküldtek. És borzalmasan éreztem magam...

Nem erőltetném semmiképpen.

Nagyon nem mindegy, hogy milyen a gyerek, milyen a tábor, mik az érvek. Ottalvós? Messze van? Lesznek barátnők, ismerős gyerekek? Tematikus, esetleg a hobbijába vág, vagy csak tábor tábor, hogy ne legyen otthon? Milyen a kislány? Szociális, lassan oldódó, vagy kifejezetten nehezen nyílik meg társaságban? Barátnő nélkül messzi, ottalvós táborba eszembe se jutna erőltetni. Ha viszont biztosra tudom, hogy jól érezné magát/van lehetőség kiszállni ha mégsem, akkor egy próbát megér. És ez nem ilyen gonosz dolog, a saját gyerekeimről tudom, hogy "lusták" kimozdulni a komfortzónából, kapásból mindenre azt mondják, hogy nincs kedvük, utána meg tök jól érzik magukat (nyilván ismerem őket, és tudom, hogy milyen helyzetekben).

Miert erolteted ra amit nem akar?mond mar el.. Ettol te jobb szulo leszel???