Hogyan kezdjünk el jobb viszonyt kialakítani a férjem lányával?
9 éves lány. Sajnos eddig sem igazán kedvelt engem, mert a szemében miattam váltak el a szülei. Ennek már 4 éve és még most sem tudott elfogadni.
Most az a helyzet állt elő, hogy az anyja kapott egy külföldi munkalehetőseget, ahová viszont a lányát nem tudja vinni. Ilyet már lett volna lehetősége csinálni, viszont pont akkor csúszott be a kislány, kifutott az időből és végül lefújta az egész álommelót, helyette megpróbaltak egy családot összehozni. Most mégegyszer nem akarja elszalasztani.
A lány az apjához fog költözni, igaz, most még csak úgy tudja, hogy a nyárra, viszont finoman szólva ezt sem várja. Az anyja leginkább már a saját útjával foglalkozik, pedig jó lenne, ha legalább most partner lenne, hogy mindent közösen megbeszéljünk a lánnyal. A férjem sem igazán ért a gyerekekhez, az enyémekkel sem szokott érdemben foglalkozni, maximum a diplomácia szintjén, hogy vagy, milyen volt a napod, esetleg a gépen játszik velük.
"A lány az apjához fog költözni, igaz, most még csak úgy tudja, hogy a nyárra, viszont finoman szólva ezt sem várja."
Nem akarom elhinni, hogy a két szülő ilyen aljasan eltitkolja a kislány elől, hogy mekkora változás előtt áll.
Ahogy azt sem, hogy az anya otthon hagyja a lányát egy munka kedvéért, felforgatva a gyereke egész életét. Úgy, hogy tudja, hogy a volt férje nem igazán jön ki a lányával, az új párja szintén. Mert más lenne a szitu, ahol váltva nevelik a szülők a gyereket.
Ez kamukérdés.
Sajnos nem kamu.
Nem akarták a kislányt, de mire az anyja észbe kapott, már félidős volt, nem tudta elvetetni. 19 volt mire megszületett, az apja meg majdnem 40. Egyikük sem volt felkészülve az anyaságra vagy apaságra. Megpróbalták, de nem ment.
Élménydús találkozásnak minősül, ha úgy köszön, hogy "Már megint itt van ez a K-va?", mire az apja leüvölti a fejét, hogy viselkedjen, majd vesz neki valamit, hogy befogja és elvonuljon a szobájába telefonozni? Szerintem nem, de nagyjából így alakul az a havi 2 hétvége, amit nálunk tölt.
Sajnos én is hibás vagyok, mert már meg se tudnám mondani, hogy mikor, de feladtam a kapcsolatépítést és a hétvégék túlélésére koncentráltam.
"Mellesleg nem tudom elképzelni, hogy egy barátságos, érdeklődő, játékos, rugalmas, gyerekszerető felnőttet egy gyerek éveken át utál. "
Nem a valo világban élsz akkor. Átlag gyerek alapból utalja a szülő párját, mert a szemében miatta váltak el a szülők. Akkor is, ha nem igaz.
Kerdezo, itt a férjed, a gyerek apja az, akinek ezen agyalnia kellene.
Nem kell erőltetni a dolgot, láthatólag sem te se a gyerek nem ragaszkodik ehhez. Te se szeretsz csak azért valakit, mert kedves.
Elég szolgalelkű felnőtt nő az, aki hagyja, hogy egy 9 éves kis takony így becsicskítsa. Nem vagy a kanász hátsó disznója.
2#
Velünk él a lány, mert az anyjának így könnyebb. Nálunk van már 3 közös gyerek is. Nekem nem volt gyerekem, amikor ő hozzánk került. Hiába bántam vele szépen, akkor is utál. Most ott tartunk, hogy állandóan miatta van vita itthon, mert hülyeségeket csinál (pl. suliban). 18 éves lesz már. Az anyja 2 órára lakik tőlünk. A férjem mindent megtesz a lányért és mégsem értékeli. Engem azért utál, mert válás után új kapcsolata lett az apukájának.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!