Nagyon szeretnék gyereket 3-4 éven belül, de félek hogy baj történik vele…??

#1

Pontosan ez a mese jutott eszembe.

Kérdező, ennyi erővel az utcára sem mehetnél ki, mert mi van, ha elüt egy busz, beléd csap a villán, stb.

Hat, es nem csak olyan baj tortenhet, ami halalos. Az en kisfiam autista. Na ez sem az az elet, amit elkepzel az ember a gyerekenek es maganak.

Nem tudod mit hoz a jovo. En ugy voltam vele, hogy barmi lesz is, majd lesz valahogy. Es lett valahogy, csak mashogy. De ezzel kell elnunk, hat ez van.

Akkor ne vállalj gyereket és kész.

Nem kötelező

“Annyi rosszat lehet hallani mostanában”

Ilyen kijelentések láttán mindig megdöbbenek, hogy ezek az emberek hol voltak töri és biológia órán? Mostanában? Mert mikor volt jobb? 100 éve még olyan magas volt a csecsemő halandóság, hogy örülhettél, ha a 4-5 szülésedből 1-2 megmaradt. Olyan gyerekbetegségek voltak, amelyekre ma védőoltás van és ha nem is halt bele a gyerek, de életre szóló szövődményei lettek. Járványos gyermekbénulás, szamárköhögés, TBC, hogy csak néhányat említsek. És ha mégis megélte a felnőttkort, akkor lehetett elvinni golyófogónak a 2. vh-ba. És ez csak 100 éve volt, ettől korábban még cifrább dolgok történtek. Soha ilyen jó esélyei egy terhességnek majd egy csecsemőnek az egészséges életre nem voltak.

Igen, a szülői lét aggodalommal teli.

Én is olyan helyeken làttam veszélyt, ami már-már a nonszensz kategória volt. De például én rögtön, ha 100 évvel ezelőtt éltem volna, akkor valszeg több gyerekben nem is gondolkodhatnék, mivel rH negatív vagyok, a kisfiam pozitív, minden ezutáni terhességem, ahol a magzat rh pozitív lenne, elmenne összeférhetetlenség miatt (már pedig a pozitív öröklődik dominánsan). De mivel most élek, ezért kaptam antidótumot és lehet még gyerekem. Ugyanígy lehet idesorolni a császárosokat is, akàr a veszélyeztetett terheseket, alapbetegséggel küzdőket is. Jó részüknek vagy nem született volna egészséges gyereke, vagy maguk haltak volna bele a szülésbe. Soha ilyen biztonságos nem volt a történelem során, mint most.

Szerintem mindenki belegondol olykor, hogy mi lenne ha, pláne amikor a már létező gyereke beteg, vagy megüti magát, stb. Nem ismerek olyan anyát, akinek mondjuk egy csúnya esés pillanatában ne pörögne le MINDEN a szeme előtt az "úristen nem maradt foga, úristen felszakadt a szemöldöke, úristen betört a feje, úristen itt fog meghalni" sztoriig akár. Igen, piszkosul nehéz tud lenni és a bűntudat is utána, amikor tudom, hogy mennyire egyszerűen megelőzhettük volna.

Én extrémen féltem minden szerettemet a haláltól és magamat annak megélésétől. Nagyon nehezen dolgozom fel az ilyesmit, mégis eltudom hessegetni ezeket a gondolatokat és csak örülni a mának és az együtt töltött időnek. Imádok MEGÉLNI közös pillanatokat és erre koncentrálok, nem az esetleges rosszra.