Másnak is le kellett győzni a félelmét, hogy ha házra hitelt vesz fel és eladósodik akkor miből neveli fel a gyermekeit?

1, ha egy túl kicsi lakásból menne házba, teljesen reális aggodalom.

Mielőtt második gyereket vállaltunk, azt gondoltuk, hogy 5 éven belül tudunk menni nagyobba, addig röhögve megleszünk.

Na most elszálltak a lakás/házárak, de annyira, hogy 8-10* annyiba van most mint volt, a fizetésünk meg nem nőtt tízszeresére.

Megélünk könnyedén, de a nagyobb lakhely most mission impossible-nek tűnik, így a dilemma így szól:

hitel nélkül, de nem nélkülözve. Egyik gyerek tartós beteg, milliókat visz, de így is megvagyunk, nyaralni is eljut.

Vagy bevállalunk egy lehetetlenül nagy hitelt és a következő 20 évben a házból nem lépünk ki.

Ugy kalkulaltunk, hogy ez beleferjen. Van hitelunk, van ra biztositasunk, van magunkra is biztositasunk ha baleset vagy halaleset tortenne. Ho vegen nem ket kiflit eszunk harman, tudunk felrerakni. Nem jarunk amerikaba evente, de el tudunk menni nyaralni, illetve szoktunk menni 2-3 napos kis kiruccanasokra belfoldon.

Nem problema, ha valami nagyobb osszegu dolgot vasarolni kell, ezert is teszunk mindig felre. Meg csak 1 eves a kisfiam, de rendszeresen kell hordani kulonbozo fejlesztesekre, tornara, meg nem tudjuk pontosan mi a baj, de le van maradva. Ez havi szinten nem kis osszeg, de ilyesmivel is kalkulalni kell, nem csak a ruhazat meg a kaja van,amivel egy kisgyermek jarhat.

De egy gyermeket vallaltunk, tobbet nem fogunk, pont emiatt.

Na egyszoval addig nyujtozkodtunk, amig a takaronk er, nem vallaltunk be olyat, amit nem tudunk teljesiteni.

Nyilvan barmikor barmi tortenhet, de nem remegek ezert minden egyes nap, hogy mi lesz ha, akkor semmi ertelme nem lenne az eletemnek.

Akkora hitelt kell felvenni, hogy azt eléggé biztosan ki tudjátok termelni a megélhetési költségek mellett akkor is, ha csak egyikőzök dolgozik.

Mi így tettünk. Egyáltalán nem félek, hogy gond lesz. Most járunk a hitel harmadánál. Ha beüt a krach, max. eladjuk a házunkat, kifizetjük a hitelt, a maradékból meg olcsóbb ingatlanba költözünk. De ez nem fog megtörténni.

De.

Nálunk megyeszékhelyen egy 4 embernek megfelelő méretű nem felújított, használt lakás 80-90 millió.

30 évre 30 millió önerővel 400 ezer a törlesztő.

De, nagyon is rémisztő belevágni.

Férjem könnyebben veszi, az ő fizetéséből kijön. Ha meghal, az enyémből nem. Akkor se, ha felveszem a biztosítási pénzt.

7, a legrémisztőbb benne, hogyha holnap belevágnánk, akkor a nagyobb gyerekünk majdnem annyi lenne mire kifizetjük, mint mi most.

Mi van, ha meg se érjük?

Én ezért nyomorognék inkább tovább a 2 szobásban.

Az az abszurdum, hogy mi még jól is keresünk. Nyilván ezért nem költözhetünk messzire.

Nem, mert jó döntést hoztunk. Nem vállaltuk túl magunkat.

A hiteltörlesztőnk már akkor kevesebb volt, mint egy albérlet lakbére.

Ha azt nem tudjuk kigazdálkodni, akkor az albérletet sem.

Most kb. az 1/3-a a hitelünk egy átlagos itteni lakbérnek.