Van más anyuka is aki megbánta a gyerekvállalást bármi miatt?
3 gyermekem van. És egy félresiklott házasságom. Apuka 3-ik gyerek után úgy döntött megy a f@rka után és csajozni kezd. Ennek már 5 éve. Azóta azt érzem belefásultam a gyereknevelésbe, a velük járó gondokba. Apuka nem sokat segít, havi 1x látogatja őket átlagban, más családtag nincs a közelben. Voltak férfiak az életemben az elmúlt 5 évben de pár hónap után mindegyik tovább állt, mindig a gyerekek miatt. Mert én miattuk nem érek rá bármikor, kötött az életem, nem tudunk kettesben lenni annyit amennyit a pasik (és én is egyébként) szerettem volna. És azt érzem hogy a legjobb éveim mennek így kàrba :( semmi másból nem áll az életem, csak dolgozom, rohanok haza, háztartás, gyerekek, este fekvés és reggel kezdem elölről az egeszet 😭
nyilván ha tudtam volna hogy a volt férjem ezt csinálja és így alakul nem szülök gyerekeket de már késő bánat.
Viszont így akaratlanul is őket hibáztatom azért hogy miattuk nem tudok szabadon azt tenni amit szeretnék. :( Tudom hogy ezek nem szép gondolatok, és szeretem a gyerekeimet de sokszor azt érzem bàr ne lennének, vagy bárcsak más nevelné őket. Közeledik a nyári szünet ami megint iszonyat probléma nekem mert dolgoznom kell, de a gyerekek nem maradhatnak felügyelet nélkül. Apjuk magasról tesz rá, nem segít ebben sem.
Plusz 3 hónapja ismét van egy férfi a ez életemben aki szereti a gyerekeket de nála is érzem, látom a jeleket hogy nem fogja sokáig bírni így hogy lényegében alig tudunk együtt lenni :(
Szomorú vagyok, elkeseredett és emellett bűntudatom is a gyerekek miatt 😣😭😭😭
Igazából talán csak szerettem volna kiírni magamból ezt :(
Sajnos nem nagyon van. Az évek alatt már próbálkoztam, a gyerekek keresztszülei havonta max egyszer vállalják pár órára őket. (Nekik is van családjuk, életük ugyebár. ) De egy kapcsolat fenntartásához mint tudjuk havi egy alkalom édeskevés :(
Egyszerűen kilátástalannak érzem az egész helyzetem jelenleg :(
Teljesen megértem a helyzeted. Az én édesanyámnál is ugyanez volt a helyzet, apám lelépett egy másik nővel, és onnantól neki teljesen egyedül kellett menedzelnie engem meg a tesóimat. És nem, egyáltalán nem te a gyengeséged, hogy belefásultál ebbe, valószínűleg mindenki hasonlóan érezne. Az embernek néha szüksége van énidőre, amikor csak azzal foglalkozik, amivel szeretne, feltöltődik, kikapcsolódik, nem csak ugyanazt a monoton ritmust követi mint a hétköznapokon. És téged most megfosztottak ettől, érthető, hogy elfáradtál.
Visszatérve az eredeti kérdésedre, igen, vannak olyan anyák, akik különféle okokból megbánják a gyerekvállalást. De szerintem a te esetedben nem is feltétlen erről van szó, inkább csak ez a jelenlegi leterheltség és fáradtság váltotta ki belőled ezeket az érzelmeket. Ettől függetlenül dícséretre méltó a helytállásod. Papíron te is megtehetnéd, hogy úgy, mint az exed, kiugrasz ebből az egész családosdiból, hiszen hát ha ő lemondhatott a gyerekeidről, te miért ne tehetnéd meg? Ennek ellenére maradsz és csinálod, pedig hát látod, nem mindenki képes erre.
Kitartást és jobbulást! Hidd el, van még esélyed egy jobb, kevésbé stresszes életre. Anyukám például sok csalódás és magány után találkozott nevelőapukámmal, akivel azóta is együtt vannak. Ő elfogadott minket is, mi is az ő gyerekeit, és szerintem mindannyiunk nevében kijelenthetem hogy mostanra egy boldog család vagyunk. Kívánom neked is a legjobbakat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!