Tényleg nehezebb ma gyereket vállalni mint a szocializmusban? Vagy csak nem akarják kiszorítani rá a pénzt az emberek pedig lenne?

Nem tudom, én csak a saját szüleim példájába tudok kapaszkodni és én tőlük mindig azt hallom, hogy nekik anno mennyivel nehezebb volt. A nagymamámnál éltek évekig fiatal házasként egy két szobás lakás kisebb szobájában, mire kaptak egy "kiutalt lakást". Nem lehetett válogatni, 2 gyereket terveznek, két szoba, kell-nem kell alapon vihették 420 ezer forintért, amiből 200-at a szülők raktak össze, a maradék pedig hitel és szocpol. Bútorokat évek alatt szedegettek össze, aput elvitték katonának, egyedül maradt a hitelfizetésre anyukám, aki több műszakot vállalva napközben az irodán dolgozott, este a gyártásban. Aztán megszületett a tesóm, majd én. Jött a rendszerváltás és olyan szinten szállt el mindennek az ára, majd a hitel törlesztőjük is, hogy örültek, ha túléltek. Mindezt műszaki diplomákkal, amikkel ma egyébként átlag felett keresnek és jó életszínvonalon élnek.

Mi is műszaki diplomával rendelkezünk a férjemmel. 27-32 évesen vettük meg az első lakásunkat családi segítség nélkül, bár hitelre. Olyan esküvőt tartottunk, amit szerettünk volna és ami nekünk belefért. Rengeteget utaztunk, nem volt kérdés, hogy anyagilag belefér minden, amire szükségünk van és általában olyanok is, amire csak igényünk (pl. nyaralás, autók). Budapest agglomerációjában élünk már családi házban, a második gyerekünket várjuk. Én a szüleim elmondása alapján könnyebbnek érzem az életünket ma, mint amilyen az övék lehetett. De ha nem is a könnyebb szót használjuk, kényelmesebbnek mindenképpen.

Viszont szerintem annyira megváltozott minden azóta, hogy nagyon nehéz, talán értelmetlen is hasonlítgatni. Teljesen más társadalomban, más fogyasztói és egyéb szokások mentén élünk és vállalunk mi már gyereket, mint anno mondjuk a szüleink. Én pl. sosem költöztem volna friss házasként a szüleinkhez, vagy nem vállaltam volna oda gyereket. Nem költöztem volna agglomerációba autó nélkül és még sorolhatnám. Régen ezek teljesen alapok voltak.

"A nagymamámnál éltek évekig fiatal házasként egy két szobás lakás kisebb szobájában, mire kaptak egy "kiutalt lakást". Nem lehetett válogatni, 2 gyereket terveznek, két szoba, kell-nem kell alapon vihették 420 ezer forintért, amiből 200-at a szülők raktak össze"

Jaj, szegények, de kva nehéz lehetett, hogy először a szülők oldották meg a lakhatásukat, utána pedig kaptak jó áron egy lakást, aminek a felét szintén a szülők fizették, a másik fele meg szocpol volt, mert anyádék otthon évekig otthon élve nem tudtak semmit megspórolni. Jó nehéz lehetett, hogy nekik kellett összeszedni a lakásuk árának 10%-át, szerijtem most sokan szeretnének ilyen "rossz" helyzetben lenni, hogy lehet babázni, mert más fizet.

A budapesti műszaki végzettségű házaspár pedig az 5%-nyi felsö középosztály, próbálj meg lakást venni pl. Debrecenben úgy, hogy az egyik fél mittudomén az Eonnál irodai dolgozó, a másik meg ovónő.

Szerintem sokkal könnyebb volt valahol.Valahol meg nehezebb.

Anyámékkal,nagyszülőkkel, rendszeresen jártunk standra,állatkertbe,moziba,színházba,kirándulni,étterembe,kifőzdébe,teljesen hétköznapi elérhető dolgok voltak ezek.Most ha megnézed ez 4 tagú család fürdőbelépőjének az árát lehidalsz.

Mások a lehetőségek és más az igényszint, mint akkor. A szüleimnél, nagyszüleimnél rendben volt, hogy az ő szüleikhez viszik haza a kórházból a babát és csak később vagy soha nem költöznek el. Költözéskor is benne volt, hogy tanácsi bérlakásba mennek. Ma a legtöbb ember először szeretné megoldani a lakhatását és csak aztán jöjjön a gyerek. Így könnyű kicsúszni az időből. Megfizethető bérlakásból is egyre kevesebb van.

A pénzt is több mindenre el lehet költeni. Apám szokta mondani, hogy régen ott volt vágynak a saját ház, autó, hűtő, mosógép, esetleg hétvégi ház, most meg a miénk a világ, ha meg tudjuk fizetni. Utazás, jó ételek, műszaki cikkek... A gyerek nem olcsó "mulatság", aztán ha van is pénz, bonyolultabb utazni, programot szervezni. Különösen, ha a baráti társaságban nincsenek még gyerekek. Valahogy nagyobb lemondásnak tűnik. Ettől még inkább a gyerekeink, mint minden évben egy egzotikus nyaralás. De ezek mi vagyunk.

12# Megragadtad a lényeget. Arra akartam rávilágítani, hogy a lehetőség most is adott. Lehet friss házasként kétszobás panelben élni a szülőkkel, de ma már a kutya nem akar (egyik oldalról sem), pláne oda gyereket vállalni. Lehet szülőként segíteni a gyerekeket egy fél, vagy akár egész ingatlan árával, az unokák felügyeletével, az éves hús, vagy zöldség/gyümölcs ellátmánnyal, de sokaknak ez ma már nem fér bele, nem ezt az életformát élik, vagy egyszerűen csak a lehetőségek tárháza miatt nem érzik azt, hogy minden vagyonukat a gyerekeikbe kéne pakolniuk akkor sem, ha beléjük anno még "fektettek" a szülők.

Egyszerűbb volt szülői segítséggel és akkor ez természetes volt, ahogy most is sokkal egyszerűbb csak már nem működik, mert sok szempontból változott a társadalmunk. Kizárólag az volt az "összehasonlításom" értelme, hogy erre rávilágítsak, semmi egyéb.