A városi gyerekek miért félnek a kutyáktól?

Tegnap a szomszéd kutyája beszökött a mi udvarunkba.

Kis vakarcs tacskó

Úgy nekiugrott a lábamnak, hogy ha nem farmer van rajtam hanem rövidnadrág vagy vékony nadrág meg is harap

Falun élek, nem városban.

Pont ezért félek a vakarek kis vakarcsoktol.

Rosszabbak mint egy pitbull.

"Nem bántaná, mondom, imádja a gyerekeket, de ha mégis odakap vagy bármi, akkor ne én legyek már a rossz…"

Ezzel a hozzáállással jobb is, ha nem megy senki a kutyád közelébe.

A kis vakarcsok a legharapósabbak, tapasztalat sajnos, falun nőttem fel, elég kutyával volt dolgom. Nem félek tőlük, mert én meg tudom védeni magam, de a gyerekeimnek azt tanítom, hogy idegen kutyával legyenek távolságtartóak. A sikítófrászt erős túlzásnak gondolom, pont, hogy az ellentétét látom a gyerekeknél. (Városiak) Minden kutyához odamennének simogatni legszívesebben.

Nekem meg amúgy azokból a kutyásokból van elegem, akik ráerőszakolják a gyerekekre, hogy deeeee, simogasd meeeeeeg, nem bánt, szereti... Én meg aggódhatok, hogy felelősen mondta a gazdi, majd utána moshatom a gyerek kezét, ha sikerül rávenni a simire.

Durván túl van már tolva ez a kutya téma amúgy.

Nagy városba élünk, de ilyet nem tapasztaltam soha gyerek előtt se, már akkor is megvolt a tacsink és gyerek után sem. :D Falun nőttem fel, ott viszont gyerekként megharapott egy kóbor kutya, plusz fel kellett vennem a veszettség elleni oltássorozatot, marha jó volt, de túlléptem és a gyerek sem fél amúgy. Imádja őket, meg a saját tacsinkat is. Szerintem túlzol, hogy mindenki fél.

Engem amúgy ami zavart gyerek előtt is, hogy póráz nélkül rohangál egyik másik kutyája, amiből egyszer sajnos volt már probléma. A másik amikor minden gyerek odajött, miközben épp kutyát sétáltattunk. Sokszor szó nélkül nyúltak a kutyához, stb. Úgyhogy ezt én is forszírozom a lányunk felé, hogy kérdezés nélkül ne, de sokszor látom is, hogy a normálisabbak átmennek egyből a túloldalra, ha gyerekkel sétálunk. Azt utálom a legjobban, amikor azt mondják nem bánt, majd egy ilyen mondat után szedték szét a szomszéd kutyáját előttem. :( A nem bánt kutya bekattant. Van egy két nagyon idióta kutyatartó sajnos.

Na akkor jövök olyan szülőként, aki kutyák között nőtt fel vidéken, nekünk most macskánk van, imádom az állatokat, rendszeres etetői és simogatói vagyunk az utca baromfijainak és birkáinak, pónijának, DE a 2 éves kislányom konkrétan retteg a kutyáktól.

A család és a barátok abszolút kenyérre kenhető kutyáitól is. Illetve velük "terápiázunk" minden egyes alkalommal és mondjuk a nagyszülőknél 1-2 óra után már oldódik annyit a kutyák társaságában, hogy nem rezzen össze minden mozdulatukra, sőt... magától megsimogatja őket.

De csak hogy röhöghess (mert neked biztos vicces), legutóbb a legjobb barátnőm kölyök tacsijának vehemenciája és arconnyalása miatt kapott hisztériás síró ruhamot. Figyelmetlen voltam, a kelekótya kiskutyus odafutott hozzá és képen nyalta, majd alig tudtam levakarni a gyerekemről. Szerinted ez biztos nevetséges, meg sz*rul nevelem a gyerekem és túlféltem, amiért kiemelem egy ilyen szituból és megvígasztalom. Szerintem meg csak bele kell gondolni, hogy állsz egyhelyben, bámulsz, tök nem számítasz kb. semmire, majd egyszercsak lohol feléd egy kutya, aki lazán arconnyal állva is és mivel nem biztos még annyira az a stabil állás, járás, futni is éppen csak tanulsz, azt sem tudod hogyan reagálj, a kutya meg ott van és örömében azt sem tudja mennyire nyalja keresztbe-kasul a fejedet, hát na... És akkor még nem is feltételezted ugye, hogy bántani akar esetleg. Valószínű én is sikítófrászt kapnék, ha mondjuk azt mondják egy tehénre, hogy jófej, de nekifutásból nekem rohan, majd ott nyal ahol ér, én meg nem tudok elmenekülni. Mindezt úgy, hogy amúgy nem félek a tehenektől, max egészséges tartásom van feléjük, érted? :D

Na és akkor ezzel a gyerekkel futunk bele olyan sétás szitukba, ahol flexipórázas babamacicicut kérdés nélkül odaengedik a gyerekemhez, aki már meghátrál, de mire a pillanatok leforgása alatt éppen reagálhatnék, rég fellökte... De ha meg előre üvöltök mucikagazdinak mint a sakáll már 5 méterről, hogy állítsa meg a kutyáját, azzal egyrészt nem mutatok jó példát a gyerekemnek, másrészt még neki állna feljebb feltételezem, mert idegbeteg vagyok, aki "minden sz*rtól óvja a gyerekét". Lásd a te megjegyzéseidet ugye, pedig fogalmad sincs mi áll a másik oldalon a félelem hátterében. Na ez nem segíti a munkámat abban, hogy ne féljen a gyerekem a kutyáktól. Ez a meló pedig természetesen amúgyis marha pengeél, mert az egészséges határ lenne a cél. Igenis TARTSON a kutyáktól, de mégse kapjon hisztirohamot, ha egy barátságos példány elhalad mellettünk.

És ha már a fene nagy kutyabarátság. Én megvagyok róla győződve, hogy az, hogy nálunk így alakult, nagyban köszönhető a tesómnak, akinek a kutya a "gyereke". Még baba volt a kislányom, amikor mókázott vele és a kutyájával. Messziről lendítette oda a kutya fejéhez, hogy "buc". Első körben ez még nagyon tetszett a lányomnak, kacagott, aztán amikor az egyiknél a golden telibe pofán nyalta, teljes kétségbeesés és sírás jött, majd onnantól kezdve nem élvez semmi ilyesfajta közeledést a kutyák felé, megijed. Mindezek mellett a tesómnak a legnagyobb a szája, hogy milyen "tápos" a gyerekem, hogy ennyire fél a kutyáktól, bezzeg a barátnőjének, meg Józsinak, meg Pistának a gyerekei... pedig hát az ő kis mucikája egy milyen kis birka már. Amúgy ja, tényleg az, de néha nem árt önkritikát gyakorolni ugye...

Bocs a rizsáért, ezzel csak azt akartam mondani, hogy minden éremnek két oldala van.

Nekünk 3 kutyánk (border collie) van és egy 4 éves gyerekünk. Sokszor járunk olyan helyen ahol több gyerek is - pl tanösvények, kiránduló helyek. Számomra is elkeserítő, hogy állandóan azt kell lesni, hogy a szembejövők közül ki retteg a kutyáktól (úgy hogy közben látják, hogy ott van mellette egy gyerek). Pedig ha jön szembe valaki, mindig lábhoz hívom őket, úgy jönnek vagy ha kell le is ültetem. Ez abból a szempontból hatásos, hogy konfliktusunk sosem volt emiatt, az én kutyáim nem fognak senkihez odamenni kéretlenül, de még így is sok rettegővel találkozom. Én azt tanácsolnám, hogy aki fél vagy akinek a gyereke fél, az vegye a fáradságot és saját érdekében tanulja meg a kutyák nem bonyolult testbeszédét és jelzéseit, és akkor egy full nyugodt viselkedést mutató kutyától kevésbé pánikolna be.

Egyszer egy szuper élményünk volt egy parkban külföldön. Ott ültem egyedül egy padon és az ebédemet ettem, közben a kutyám a lábamnál feküdt. Odajött hozzám egy anyuka, hogy az autista kisfia nagyon fél a kutyáktól (gondoltam megkér hogy menjek el, de nem). És megkérdezte, hogy megsimogathatnák e a kutyámat mert látja milyen nyugodt. Mondtam persze, de tudok jobbat. Dobáljon neki labdát, ő olyan hogy annak viszi vissza aki dobta és fél-1 méterre tőle leteszi. Így pozitív interakcióba kerülhet kutyával, testi kontaktus nélkül. A játék után a kisfiú még meg is simogatta a kutyámat. Anyuka meg nagyon megköszönte.

36os vagyok. Kedves 37-es: valószínűleg ti vagytok az a ritka kivétel, akikhez az enyém is odamegy megkérdezni. De sajnos ritkán találkozunk ilyen kutya-gazda párossal. Itt gyakoribb az utcán csavargó, meg kerítésen át vicsorgó kutya.

Nekünk is volt jó élményünk, legutoljára nyáron, amikor percekig nézte a padon ülő gazdit és a mellette fekfő kutyát. Összemosolyogtak a gazdival, akkor mert odamenni és megkérdezte, hogy milyen kutyus, hogy hívják, megszabad-e simogatni. Megengedte neki, nem félt. De a kerítés túloldalán morgó, esetleg pórázt rángató vagy szabadon lévő kutyáktól tart.