Hogy lehet a gyerekekkel kapcsolatos "belebolondulásból" kibillenni?
2 kicsi gyerekem van, 4 éves és 1,5 évesek. Szóval azért még bőven van velük tennivaló, de már egyikük sem újszülött, hogy teljesen rám legyenek utalva, a nagy oviban van a nap nagyobb részében, a kicsi meg már tök önálló, ott lehet hagyni a nagymamánál is meg minden. És én mégis kb nonstop azon gondolkodom, hogy mi van velük, tervezgetem a hétvégét, hogy mit csináljunk a gyerekekkel, kb folyamatosan fél szemmel azt figyelem, hogy mit csinálnak, mi van velük. Bárhol járok, bármit látok, egyből azon gondolkodom, hogy ez a lányoknak hogy tetszene, tetszene-e egyáltalán, írom a mentális listát, hogy milyen helyekre kell majd elmennünk. Ha kaját rendelek, mindig úgy nézem, hogy azt ők is megennék-e, tetszene-e nekik, és csak másodlagos, hogy én mit ennék, ha nincs átfedés, nem rendelek inkább. Ha megindulok a boltba, hogy na most veszek magamnak egy pólót a kinyúlt-szakadt helyett, akkor 10ből 9 alkalommal pólót nem, de a gyerekeknek valamit tuti veszek.
És közben meg folyton emészt a bűntudat, ha éppen nem velük foglalkozom, nem együtt játszunk vagy mesét olvasok vagy bármi. Ha a nagymamával vannak szombat délután, amíg mi kicsit a férjemmel vagyunk kettesben, akkor is az idő nagy részében azon gondolkodom, hogy most mennyire pocsék anya vagyok, amiért "lepasszolom" őket a nagyinak (aki kéri, hogy ott legyenek vele, és a lányok is nagyon szeretik őt), ahelyett, hogy a korábban említett mentális listámról merítenék ötleteket és töltenénk együtt minőségi időt.
Hogy lehet ebből kibillenni? Hogyan lehet "normálissá" változni, amikor azért nem ennyire a gyerekek körül forog az életem, a gondolataim, a minden porcikám nem ennyire rájuk koncentrál? Nagyon fárasztó ez, és persze tök jó, hogy úgy érzem, jól csinálom alapvetően, mármint a gyereknevelés részt, de az életem összes többi eleme emiatt háttérbe szorul, ami meg már nem jó.
Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok ezzel egyedül, szóval ha valaki hasonlóan van vagy volt, megköszönöm a gondolatait a témában.
Tanácsot nem nagyon tudok adni, csak egy észrevételt tennék.
Amit az első bekezdésben leírtál, az nagyjából normális (talán az nem, hogy elindulsz magadnak pólót venni, aztán magadnak semmit nem veszel, de a gyerekeknek igen).
Azon kéne változtatni, amit a második bekezdésben írtál. Először is miért van lelkiismeret-furdalásod? Talán a gyerekeid nem érzik magukat jól a nagymamával? Ha jól érzik magukat, akkor pont azzal teszel velük jót, ha időnként engeded, hogy másoktól is kaphassanak szeretetet.
Másodszor pedig visszakérdezek: és a férjed iránt miért nincs lelkiismeret-furdalásod? Hogy amikor vele vagy, akkor sem ővele törődsz? Iránta kéne, hogy legyen, mert ha nem tudsz egyensúlyt tartani a férjed és gyerekeid között, akkor előbb-utóbb megromlik a házasságod - aminek pont a gyerekek lesznek a legnagyobb vesztesei.
Magyarul: ha jót akarsz tenni a gyerekeiddel, akkor ápold a házasságodat, amibe beletartozik az is, hogy amikor kettesben vagytok a férjeddel, akkor kizárólag őrá figyelsz, vele foglalkozol.
Valahogyan ezt próbáld tudatosítani magadban. Az, hogy felismerted, hogy túlzás, ahogyan viszonyulsz ehhez a helyzethez, azzal megtetted az első lépést a helyes irányba.
amig kicsik voltak a gyerekeim adig nekem is ez ment,elöbb vetem nekik ruhåt mint magamnak ma már legkisebb is 14 ėves lesz nagyok meg felnőtt koruak ,kb az elmult 5+ ėvben kezdtem több ruhát venni magamnak mert több pénzem lett .
de mai napig ha munka engedi és lányom sem fáradt el suli miatt 2 elmegyünk moziba vagy kiråndulni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!