Hogy bírjátok idegileg? Másfél éves a gyerekem, egész nap az én feladatom szinte "szórakoztatni".Egyáltalán nincs el egy kicsit sem egyedül. Annyi még a nehézség,hogy nincs tévé és telefon neki,így tényleg csak én maradtam neki.

Hogyan képzelted el a gyerekkel otthon töltött időt? Biztosan tervezgetted, hogy miket fogsz majd csinálni a gyerekkel, amíg baba, mit fogtok csinálni, ha nagyobbacska lesz...miket terveztél?

Mi a helyzet a munkába állással? Ezt az opciót átgondoltad?

Na akkor szép sorban:

"egész nap az én feladatom szinte "szórakoztatni" - Tévedés, nem kell egész nap szórakoztatni, nyugodtan megtanulhatja elfoglalni magát néha egyedül is.

"nincs tévé és telefon neki" - Pedig néha lehetne, nem ördögtől való dolgok, nyilván ne órákat üljön előtte, de ha tévézik 15 percet, amíg te elintézel valamit, attól a világon semmi baja nem lesz.

"elég sokszor ordít ha nem veszem fel" - Ordítson, majd abbahagyja ha megunta. Miért is kéne cipelni otthon egy másfél évest??

"Még a vécére sem tudok elmenni tőle" - De, el tudsz, annyi a titok, hogy nem kell bevinni magaddal. Megy a kiságyba vagy a járókába addig, nem rakétafizika.

Oké hogy a gyerek az első, de nem kell tönkremenni meg beledögleni a szent anyaságba, te is ugyanúgy számítasz mint ő. Húzz meg pár határt.

Szerintem alapvetően a baj, hogy unatkozik, ingerszegény ez így neki. Ha ez nem lenne akkor utána otthon is jobban ellenne magában.

Ha nem akarsz másokkal találkozni, akkor sétáljatok, kiránduljatok, biciklizzetek nagyokat. Úgyis jön a jó idő.

Nekem is jót tesz, ha olykor kimozdulunk. A bánat sem menne mindennap valahova, az már inkább macera és szintén csak fárasztana, de amikor azt érzem, hogy begubóztam, akkor bizony sétálunk egy nagyot, elmegyünk játszóra, stb. Jót tesz a napfény és a friss levegő, a gyerek is felfedez, kevésbé van rámfüggve. Ma pl. cukrászdába készülünk emiatt. Én szeretnék meginni egy kávét és megenni egy sütit, a kislányomnak is biztos találunk valami kedvére valót, utána játszózunk egyet, majd jövünk haza és már evés-alvás van.

Ezek szerintem nem szociális programok, mégis segítenek kicsit frissen tartani az elmét, mert van valami "változatosság", nem csak itthon vagyunk a négy kerítés között.

A másik ami segít, hogy egy ideje bevezettük, hogy amikor a férjem hazaér, kimegy a lányunkkal az udvarra, vagy sétálni, vagy amit szeretne. Én eldönthetem szabadon, hogy megyek-e velük, megcsinálok itthon valamit, vagy zombi módon nyomkodom a telefonom. Az a 1,5-2 óra néha komolyan életmentő tud lenni.

És ha végképp besokallnék, akkor hétvégén elmegyek egy napra valahova. Barátnőzöm, vásárolok, mozizok, vagy olyan is volt, hogy egyszerűen csak ültem 2 órát a Dunaparton és néztem a vizet, aztán beültem valahova kajálni egyet, majd hazasétáltam. Engem ezek hihetetlenül feltöltenek.

Szerintem természetes, hogy elfáradunk idegileg, de abban nem igazán lehet segíteni, hogy te hogy tudsz megpihenni, hiszen függ a segítségedtől és attól, hogy téged mi kapcsolna ki. Ezekre neked kell rájönnöd.