Segítséget kérek, hogy tűrjem el a férjem lányát, aki megkeseríti az életemet?

Ignorálni is lehet egy "ilyet". Mások szerint az is jó, ha tükrüt tart az ember a másiknak, azaz ugyanazt astílust felveszi vele szemben.

Esetleg hívd ki egy kick-boxmeccsre és játszátok le.

NNNövelni kelle az önbizalmadat.

Viszonylag keveset tudunk ahhoz, hogy érdemben tudjunk mit mondani.

...nem tudjuk, hogy váltak el a szülei, esetleg számít-e arra, hogy kibékülhetnek. Az is lehet, hogy túlságosan fiatalnak tart az édesapjához képest (ha mondjuk korban közelebb érezné magát hozzád mint a szüleihez).

...és az is lehet, egyszerűen csak nem örül annak, hogy az édesanyja "helyettesítője" vagy az édesapjánál.

Esetleg volt köztetek olyan kommunikáció régebben, amit a szívére vett, nem tetszett neki, vagy bármi efféle (ha te csinálsz valami nemtetszőt, azt sokkal rosszabbul éli meg, mintha a szülei csinálnák ugyanazt).

Nagyon sok minden zavarhatja, és 25 évesen már nem kislány (lehet, szimplán számára "idegen" vagy), de még nem is feltétlen annyira érett, hogy azt lássa, hogy az édesapja boldog lehet valaki mással.

Esetleg volt korábban más kapcsolata az édesapjának és úgy kezel mint egy "úgyis lesz más" típusú kapcsolatot.

Nem akartam bántó lenne, de elég sokféle gondolat megfogalmazódhat akár részéről előítéletek vagy szerencsétlen időben/módon elhangzott mondatok kapcsán is, jó lenne megismerni, mik az ő gondolatai.

Erről a problémáról szerintem első sorban az édesapjának kellene leülni normálisan beszélgetni vele (miért viselkedik úgy, mi nem tetszik neki, mit érez problémának, stb). Tehát első sorban nem kérdőre vonni, hanem megérteni, mi a problémája.

A helyedben pedig megpróbálnék egy darabig tűrni és nyitni felé, hátha sikerül elérni, hogy elfogadjon (ez is egy nehéz "munka").

...esetleg egy normális időpontban megpróbálni értelmes módon (és okosan) beszélgetni vele, alapvetően nem kérdőre vonási céllal.

Hátha menthető még a kapcsolatotok legalább egy alapszinten.

(A párod miatt nem jó az ellentét.)

...de te látod, sajnos előfordulhat, hogy nagyon nem egyszerű a konkrét helyzet...

#17 vagyok

#10 22:56

Köszönjük, hogy megosztottad az érzéseidet, nagyon hasznos lehet a kérdező számára véleményem szerint.

Nyilván te is tudod, de nem hiszem, legalábbis én nem érzem, hogy ne szeretném úgy a gyerekemet, hogy szülőként elváltunk... vagy ballépésként tekintenék a gyerekre (az ex. páromra lehet, de nem a közös gyerekünkre).

Más kérdés, hogy lelkileg ez törés a gyerekeknek, és nehéz feldolgozni - még azt is, ha a szülő meghal (nem válnak) és úgy kerül másik ember a képbe, de úgy, hogy él, még rosszabb lehet...