Objektíven, szerintetek van bármilyen módszer arra hogy egy emberből kiöljék a szépség és az esztétika iránti vonzalmát, ami megkeseríti az életét, főleg párkapcsolat terén?

Öhm....

tehát a családod mentális gondokkal küzd

Te magadat bipoláris gynaúsnak tartod.

"Hangulatstabilizálót" azaz legjobb esetben is antidepresszánst akarsz szedni....

A kérdésed eleve arra irányul, hogy hogy lehetne megerőszakolni a tudatodat.

Mi lenne, ha esetleg felkeresnél egy pszichológust, vag yinkább pszichiátert és vele beszélgetnél erről? Szerintem az segíthetne.

Az embernek ma már nem kell erőszakot tenni magán. Biológiai, kémiai és szociális okai vannak, hogy ezt vagy azt preferáljuk. Ha X tulajdonságokat tartasz vonzónak, akkor felesleges az Y tulajdonságok vonzó voltát bizonygatni.

A párkapcsolat és a családalapítás valaha a túlélés alapvető feltétele volt. Az emberek döntő többsége a földművelésből élt, gépek híján kellett a munkáskéz a mindennapi javak megteremtéséhez éppúgy, mint a ház körüli teendőkhöz. Aki egyedülálló volt, az ilyen körülmények között nem boldogult. Ha beütött egy szűkebb esztendő, egy betegség, vagy csak eljött az időskor, nem volt segítsége. A módosabbaknak pedig a birtok fennmaradása, a vagyon átörökítése végett volt muszáj családot alapítani minél előbb. A személyes vonzalom sokadrangú szerepet játszott ezekben az időkben. A régebbi generációk tagjai ezt a viselkedési mintázatot hordozzák még ma is.

A 20. század második felétől a nyugati világban megváltozott az élet, átalakultak a gazdasági-, politikai-, társadalmi körülmények. Nem véletlen, hogy a házasságok fele garantáltan felbomlik: ma már ez nem létszükséglet. Mindemellett a tökéletes partner nemigen létezik senki számára. Egyszerűen kompromisszumot kell kötni önmagunkkal annak ismeretében, hogy mit akarunk a párkapcsolattól.

Szerintem az ilyen gondolkodásnak a túlgondolás az oka. Ismerek olyat, akinek az sem volt mindegy, hogy a pasinak milyen a HANGJA. Mert mi lesz, ha nem egy Hujber Feri hangú pasija lesz? Összedől a világ? Vagy mi van, ha nem 183cm a pasi, hanem csak 178cm? Mit számít, ha igyis magasabb? Vagy mi van, ha nem egy full kidolgozott testű a pasi? Vagy ha az is, de később kezd kényelmesebb lenni, akkor elhagyod? Fel kéne tenni magadnak a kérdést, hogy milyen előnyhöz juttatnak ezek a külsőségbeli elvárásaid? Úgy érzed, hogy csak az ilyen ember méltó hozzád? Csak az ilyet tudnád felvállalni?

Egyébként való igaz, hogy az embert külseje alapján nem ismered meg, de ha soha senkinek nem is adsz esélyt, akkor nem is fogod. Honnan tudod, hogy nem fogsz e vonzónak tartani valakit, miután megismerted? Hiszen esélyt sem adsz rá.

A fent említett túlgondolást így értem, hogy minden egyes apró tulajdonságot meg akarnak határozni az ilyen párkeresők, mert ha valami eltér, akkor biztos problémák lesznek... Pedig egyáltalán nem.

És nyilván nem azt mondom, hogy nem kell figyelembe venni a saját vonzalmunkat a másik iránt, de nekem az esetek 99%-ában olyan pasijaim voltak, akikhez akkor kezdtem igazán vonzódni, amikor megismertem őket. Egyszer volt egy olyan pasim, aki külsőre akkor tökéletes volt, és most már rá se tudok nézni, mert annyira undorítónak találom. Mert olyan taszító volt a viselkedése, hogy nem is értem, hogy bírtam vele lenni hónapokig... (És itt nem olyanról van szó, hogy megbántott, hanem egyszerűen olyan bamba, mulya, szerencsétlen, önállótlan volt, hogy nem tudtam ezzel együtt élni.)

Sehogy. Olyannal nem lehet együtt élni párkapcsolatban, aki nem tetszik. Az oké, aki pl. csak együtt laksz, de nincs kapcsolat. De olyan kapcsolatnál, ahol van szex is, és nem tetszik a másik, az csak szenvedés.

Jó, ha van pénzed, akkor az más, de ha nincs, akkor meg nem jó a kapcsolat.

"Jó, ha van pénzed, akkor az más, de ha nincs, akkor meg nem jó a kapcsolat."

Tudod, nem minden férfi tart aranyásó nőt, erről ennyit.