Megfontolt anyukák, nem bánt, amikor valaki "meggondolatlanul" a bizonytalanba válla gyermeket? Amikor másokra támaszkodik és még így is jobban boldogul?

Van hogy eszembe jutnak ezek a dolgok, mármint amiről a kérdés szól, de nekem az élet nagy tanulságai (így 30 fölött ugye :)) hogy:

- az élet nem méltányossági intézmény, van akinek minimális erőfeszítéssel (sőt a nélkül) is összejön, van aki hiába kapar akkor sem. Sokszor nincs összefüggés a befektetett energia és az eredmény között, sajnos nem olyan mint a suliban hogy ha "sokat tanulok jó jegyet kapok". Viszont azt az életet kell élnünk ami jutott, nem csereszavatos sajnos :).

- "A gondolkodás a tett halála", más szempontból viszont "boldogok a lelki szegények". Aki sokat agyal a dolgokon nagyon nehezen lép előre, mert mindennek van negatív oldala, mindennek van kockázata. Aki bátor (vagy vakmerő) sokat kockáztat, de lehet hogy nagyot nyer. Másrészről aki nem gondol bele a dolgokba, nem tervezget, az boldog tudatlanságban leledzik, valóban nem stresszeli magát. Én erre már tudatosan törekszem, mert nagyon agyalós, hatszor körbejárós típus vagyok.

- Van ugye a tücsök meg a hangya története a spórolásról, nem véletlenül született meg réges-régen ez a mese. El lehet dorbézolni látványos cuccokra egy vagyon pénzt, aztán ha jön a "kopp" akkor nagy a baj. Szerintem nemérdemes feleslegesen költekezni, annyi minden van az életben, betegség, balesetek, munkanélküliség, becsúszik még egy baba, mittudomén, nem árt ha van mihez nyúlni. Szerintem higgy magadban hogy jól csinálod, próbáld elfogadni a sorsot és - ne gondolkozz rajta annyit :)))

En most azon gondolkodom, hogy melyik taborba tartozunk.

Es nem tudom eldonteni.

Merthogy: stabil, boldog parkapcsolatba, hazassagban szuletett az elso gyermekunk is. Ugyanakkor bo egy eves kapcsolatban dontottuk el, hogy johet a baba.

Nem szultem fiatalon, diploma utan voltam ket evvel, akkor mar hat eve folyamatosan dolgoztam, a ferjemnek is volt stabil munkahelye. Ugyanakkor kuldoldon vallaltunk babat, annal a cegnel csak par honapja voltam ott es csak a torvenyes reszet ismertem a dolognak, teny, hogy kis naiv kulfoldikent at is verhettek volna es utcara is kerulhettem volna terhesen.

Nem volt sajat hazunk akkor sem, sot, most sincs, pedig mar ket gyerek van, folyamatosan alberletben elunk, raadasul az elso gyerek szuletesekor egy szobas, konyhas, furdos es hatalmas teraszos lakasunk volt. De nem is erzem meg jelenleg, hogy sajatra kellene hitelt fizetnunk, mert ketlakiak vagyunk, most is fel labbal kulfoldon elunk, fel labbal Magyarorszagon, vandorlunk evente ketszer, mint a madarak, igy nekunk megfelel az alberlet.

Egyik gyerek vallalasan sem gondolkodtuk szet az agyunkat, szerettuk egymast, akartuk oket, belevagtunk, megfogantak, megszulettek es a ketlakisag ellenere mindent megteszunk a csaladi stabilitas erzeseert.

De mi mas dolgokon sem gondolkodunk tul sokat. Komolyan mondom, tobbet gondolkodok azon a boltban, hogy az 500 forintos, vagy a 600 forintos wc-papirt vegyem meg mint azon, hogy milyen nagy lepesekre szanjuk el magunkat az eletben.

A ferjem is ilyen mentalitasu. Neha utolag bizonytalanodunk el, de eddig meg minden bejott, ahogy gyorsan kigondoltuk (kopp-kopp).

Egyebkent mostanaban neztem egy gyilkos elmek reszt. Az elejen, vagy a vegen mindig van idezet. Abban valami olyasmi volt, hogy a gyengebbek a donteseik elott gondolkodnak sokat, az erosek pedig dontenek es legfeljebb utolag gondolkodnak el, hogy valoban jol dontottek-e.

Most nehogy ezen megsertodjon barki, nincs nekem jogom senkit sem legyengezni, csak megfogott ez a gondolat. Lehet benne valami, de egyik sem erdem, vagy hiba, egyszeruen nem vagyunk egyformak, eppen ezert nem szabad senkit sem kicikizni azert, hogy hogyan iranyitja az eletet.

Szerintem mi tudatosak vagyunk. Megis sokan gondolhatjak ismeretlenul, hogy osszevisszasagban elunk. Pedig nem, nagyon nem. De masnak az a fontos, nekem meg ez.

Nekem csak az a lenyeg, hogy boldogok legyunk es jol erezzuk magunkat a borunkben, ne kelljen apro dolgokon civakodnunk. Ha ennek ez az ara, akkor legyen.