Meggondolatlanul hülyeséget vágni hozzá a párotokhoz! Mennyire jellemző ez a kapcsolatotokban?

Én voltam ilyen, mint ez a férfi, bár én nő vagyok.

Sajnos tanácsot én sem tudok adni. Amíg nem voltam ebben a helyzetben, úgy gondoltam, azért bántja valaki a párját, mert nem szereti. Miután én váltam ilyenné, már nem így látom.

Nem írom le a személyes tapasztalataimat, mert minden ember különböző, nála talán egyáltalán nem igaz, ami nálam, de ha gondolod kérdezz nyugodtan.:)

Én is szoktam meggondolatlan dolgokat mondani, de párom tudja, h nem gondolom komolyan, ez köztünk inkább viccelődés szinten megy. Ha haragszom rá, szoktam mondani, h utállak, de tudjak, hogy csak haragszom és ő a mindenem, mindenkinél jobban szeretem. Meg amikor egy hétig folyamatosan hisztizik ugyan azo a problémán és már nagyon elegem van, mondom neki, hogy milyen hisztis kis rib*nc, és akkor veszi a lapot és leállítja magát, nem akar úgy hisztizni, mint egy csaj. Ezeknél dúvább dolgot sosem mondok neki, ő se nekem.

20/L

Engem már hagytak el szép lassacskán emiatt, hogy én is ilyeneket csináltam. 30/N

Megbántottam, megbántam, megbántottam, megbántabb, így tovább, míg aztán nagyon belefáradt és távolodni kezdett.

Saját belső diszharmóniám az oka. És csak azzal mertem megtenni, akiben bíztam, akiről tudtam, hogy elfogad "hisztisnek" is. Nagy pofáncsapás volt, hogy bizony, a kedves elmehet, ha már nagyon unja az örökös harcot...

Azt hiszem, hogy nagyon szeret.

Akit szeretünk azt féltjük, az miatt aggódunk, és vele kapcsolatban minden érzékünk kiélesedik.

A férjem néha nagyon könnyelmű, és ha ezt szóvá teszem, akkor úgy viselkedik, mintha nem történt volna semmi, szóval söpörjük a szőnyeg alá, és megyünk tovább.

én viszont szeretem letisztázni a dolgokat, főként azért, hogy megértsem a gondolkodását, megismerjem a reakcióit.

hatalmasakat szoktunk vitázni, de ez nem baj, viszont ha kifogyok az érvekből, mérgemben szoktam én is durvaságokat mondani, amit abban a pillanatban megbánok, de hát akkor már késő.

Tehát azt mondom, hogy ott, ahol a józan gondolkodás, és a logika kiapad, ott jönnek az ilyen megnyilvánulások, és mindez csak azért, mert nem tudom vele megértetni, hogy aggódok érte, ha elmegy a barátaival, délelőtt, és nem kerül elő ebédre sem (nem korlátozni akarom, csak tudni merre jár, és mikorra várhatom haza, úgy gondolom, hogy ez elvárható).

Tehát, mint mondtam, ez csak egy elmélet, nem jelenti azt, hogy ő is igy gondolkodik, mint én, de amikor olvastam a leirásod, azonnal az én dühödt megjegyzéseim jutottak eszembe, és megpróbáltam elmagyarázni, hogy az ilyen viselkedésem hova vezethető vissza.

Én nagyon érzékeny vagyok,könnyen megbántódok és azért mondok durva dolgokat,hogy neki is fájjon annyira valami,mint nekem az ő szavai,tettei!

Aztán megbánom,bocsánatot kérek és lelgondolkodok,tudok-e változtatni az érzékenységemen!

Egy az, hogy vannak akik a szangvinikus tipushoz tartoznak, ők hirtelen haragúak, összevissza mindent mondanak és csapkodnak, ugyanakkor mélyérzelműek, és szeretni is nagyon tudnak. Rendszerint alacsony de jó erős,sportos emberek. Gyakran magas a vérnyomásuk, elönti a harag, infarktust is kaphatnak.

Kettes pont, hogy aki otthon is ezt látta, annak nagyon nehéz erről leszokni. Lehet, hogy százszor megfogadja, de mégsem sikerül. Ehhez a "veszekedés elleni pirulák" adnak tanácsot. Valaki már megírta, hogy unja, de szerintem nagyon is jó, legyünk őszinték, a családok 80%ában rendszeres a veszekedés. TEhát keresgélj benne, hogy pont magadnak melyik jelenet lehet hasznodra.

Harmadik lehetőségként a durvaság, hirtelen harag oka az is lehet,hogy az ember tele van "békákkal". Azt nevezem így, amit lenyelünk gyakran az életünkben. Gyerekkortól fogva.Bántások, igazságtalanságok, megalázások, meg nem mondott vélemények,ki nem tárgyalt helyzetek, stb. Ezek lerakódnak, gyülekeznek bennünk. Elhallgattajuk, visszanyomjuk őket, de ők mindig lesben állnak mármint a békák, és ki akarnak ugrani. Elég egy bizonyos szó, egy bizonyos mozdulat vagy jel, és kinyílik a szelep, a békák ugranak kifelé. Ezek a durva szavak, amik kijönnek. De ne higgyétek, hogy valaha is elfogynak.Ez egy külön pszichológiai lecke, a békáktól való megszabadulás.

[link]

[link]