Megfontolt anyukák, nem bánt, amikor valaki "meggondolatlanul" a bizonytalanba válla gyermeket? Amikor másokra támaszkodik és még így is jobban boldogul?

Valahol én is így érzek, ahogy te. Mi még gyermekvállalás előtt vagyunk. Pontosan azért, mert szeretném megfontoltan átgondolni, hogyan alakul majd anyagi helyzetünk. Mindketten dolgozunk rendesen becsülettel, valahogy mégsem érzem, hogy beleférne egy baba anyagi helyzetünkbe. Ugye, az én keresetem kiesne, baba holmik stb. Egy szónak is száz a vége nagyon félek tőle.

Elnézem viszont a környezetemben lévőket. A nő sosem dolgoztt, a férfi alkalmi munkából él, és sikerül nekik. Minden tisztelem az ilyen embereké. És nem egy ilyen van. Lehet, hogy nekik van igazuk, és mi fogjuk fel véresen komolyan a dolgokat.

Én nem mertem volna vállalni ilyen helyzetben, az biztos. Egyébként unokahúgomat sem értem ilyen szempontból, de soha nem mondom neki, hogy mekkora hülyeséget csinál (anyjáéknál laknak egy pici szobában hárman a gyerekkel, a párja lusta mint állat, igazából nem is társ, csak élnek egymás mellett, és tulajdonképpen ha az anyjáék nem segítenének, az utcán lennének).

Én úgy vagyok ezzel, hogy az én lelkiismeretem tiszta, én tisztességesen fel fogom tudni nevelni a gyerekemet, nem szorulok majd arra, hogy egy szelet kenyér miatt is valamelyik rokonhoz menjek kuncsorogni. Páromnak volt egy saját, de pici lakása, viszont oda sem mertünk volna gyereket vállalni, nemhogy albérletbe vagy szülőkhöz. Inkább legyen saját nagyobb lakás vagy ház, tök mindegy, de ne kelljen azon gondolkodni, hogy a hó végén mit adok a gyereknek enni...

Hát én ha oda jutok, "meggondolatlan" módon fogok gyereket szülni. Pont azért, mert eddig amit végiggondoltam és megfontoltan csináltam, soha nem úgy jött össze.

Igaz, az én babám is használt holmikban fog járni, de nem érzem, hogy ez baj lenne. Anyukám eltette az én ruhácskáim, azoknak a nagy része használható.

Igen, lakásunk nekünk sincs. De az a helyzet, hogy jelenleg én sokkal nagyobb biztonságban érzem magam így. Amíg a lakáshitelek emelkedtek az elmúlt időben, az albérletünk ugyanannyiba kerül - és ha netán nem bírnánk fizetni, akkor keresünk egy olcsóbbat. Ha hitelem lenne, akkor változna a törlesztőrészletem, ráadásul oda volnék láncolva egy helyre. Most meg mobil vagyok.

Igen, én is számítok a család segítségére. Csakhogy okkal: mi komoly energiákat fektetünk abba, hogy megőrizzük a régifajta családmodellt, ahol igenis számíthatunk egymásra. Nem csak én a többiekre, hanem ők is rám, elvégre én is mindig mentem, ha gyerekre kellett vigyázni vagy ha a házat kellett vakolni. Nyilván van egy határ, amin túl nem veszem igénybe a család segítségét, de addig igen. Nem tudom, mitől jobbak azok a családok, ahol senki nem segít a másiknak. Én nem lennék erre büszke. Arra sokkal inkább az vagyok, hogy nálunk az a normális, hogy mindenki ott segít, ahol tud, különösen a mai helyzetben.

Oké, igazad van, de a többi hátrány ugyanúgy áll.

Nézd, mi most havi 40 ezerért bérlünk egy kis házat. Fel van szépen újítva, rendben van. Jó helyen is van, az értéke 10-12 millió.

HA ez a törlesztője lenne és ha kamatmentes lenne, akkor 25 év múlva lenne a miénk. Plusz mondjuk kamatok, még 10 év, akkor tartunk 35 évnél.

Ennyi idő alatt fel is kellene újítani már, biztos, hogy lesz, ami tönkremegy. Ez akár milliós plusz költség.

Szóval ha minden hónapban ennyit fizetnénk azért, hogy a miénk legyen a ház, kb 40 év múlva lenne a miénk. Addira közel 70 éves leszek!

Tehát ha most házat vennék és nem szeretném egész életemben fizetni, egy sokkal magasabb törlesztőt kell bevállalnom, plusz a házzal járó összes kockázatot. És mivel a nyugdíjas éveim szeretném a szüleim házában tölteni, ez az egész lakásvétel csak kb harminc évre szól. Akkor meg mondjuk 10 év alatt jó lenne befejezni a törlesztést - csakhogy akkor a törlesztő minimum a duplája lenne a jelenlegi albérletnek. Azt meg nem tudnám kifizetni.

Ezt végiggondolva máris logikusabb az albérlet, azt hiszem.

ahol jut 2nek ott jut 3nak is. Épp ez a baj a mai világgal, hogy jól meg kell fontolni mikor jöjjön a gyerek.Épp ezért szülnek 30 körül a nők. Ne mondja már nekem senki, hogy akik 2en jól megvannak, nincs gondjuk a napi betevőre ott nem férne bele egy baba. Annyi az egész, hogy te aki vártál amig ugy nem érezted, hogy jöhet, na te féltél hamarabb szülni. Most meg az bosszant hogy fiatalabbak is gyerekkel mászkálnak körülötted. Nálunk véletlen jött a baba, 21 éves voltam, a férjem 22, nem terveztük, együtt laktunk dolgoztunkmindketten de nem éreztük ugy hogy beleférne egy baba, na de jött. És akkor? Megvagyunk, jól vagyunk, mindenből a legjobbat vesszük neki, nem magunkra hanem rá költünk, és akkor? Ez miért baj?Nem turkálóban vásárolok neki, hanem bababoltban. Te miért nem veszed meg neki a jobbat????

Mire spórolsz???? Egy gyereked van egyenlőre, add meg neki amit tudsz, ha turis cuccot veszel és spórolsz mellette akkor inkább vedd meg neki a jobbat , ne spórolj és kész.