Mostohagyerekedet mennyire tudod a sajátodként szeretni? Pl. új párod előző házasságából.

5 éves volt a lányom mikor megismerkedtem a ma már férjemmel.

Első alkalommal elmondtam neki hogy egyedül nevelem, a harmadik találkozásunk már közösen volt.

Azóta összeházasodtunk hogy örökbe tudja fogadni mert a biológiai apja 4 éve nem kereste és hajlandó aláírni a papírt.

3 éves a közös lányunk, nem tesz közöttük különbséget.

Oda vissza ugyanúgy szeretik egymást

Nem volt még ilyenben részem eddig.

38/F

Én olyan helyen dolgozom ahol gyakran fordulnak meg családok. Itt találkoztam a (most már) feleségemmel. Előtte nem voltam benne biztos hogy akarok-e saját gyereket, de mindig is kedveltem őket. Amikor megismertem a feleségem ott vele a kisfia is. Munkámból adódóan játszottam a gyerekkel, akkor volt 4 éves. Nagyon okos, jó humorú kedves kissrác volt már akkor is. Mikor az anyukájával kezdtem beszélni nyilván tudtam hogy jön vele a gyerek is. Nekem ez rendben volt. Persze eleinte csak pár órát voltunk együtt, de nagyon kedveltem. Aztán össze költöztünk, és valahogy minden természetes jött. Nem volt nehéz el fogadni őt.

Azóta született 3 saját gyerekünk is, és nem érzek különbséget. Ő is apának hív, a vérszerinti apa 1 éves kora óta nem kereste.

Mostohagyerekként írok: bár mostohaanyám belátta volna, hogy neki nem kellene gyerekes pasi, talán nem tesz tönkre.

Utált, csak azért mert létezem. Király, köszi :D

Nő vagyok, nem akarok gyereket, szóval eleve nem jöhet szóba olyan, akinek van gyereke.