Hogy kezelitek, ha a 2,5-3 éves gyereketek megcsap titeket vagy fellöki a kistestvérét?

Határozottan rá kell szólni ha a felnőttet üt. Ha testvérek között van, akkor az agresszívet a letolás mellett kiemeljük a helyzetből.

Nálunk ebben a korban már megtanulták, hogy nem vagyunk csapkodós család. És már nincs ilyen.

Ha engem megcsap, akkor lefogom a kezét (mert természetesen akarna folytatást), és szólok neki, hogy "NEM", majd megkérdezem, hogy úgy mégis mi baja van. Ez nyilván jól beszélő gyereknél működőképesebb, az enyém el szokta tudni mondani, hogy valamit rosszul csináltam a közös játékban, vagy rosszul raktam össze a szendvicsét, szóval ilyen piszlicsáré dolgok, amiknek valójában olyasmi van a hátterében, mint hogy éhes, fáradt, esetleg aznap nem sok lehetőségünk volt együtt lenni és hiányoztam neki, ami ugye feszültséget okozott benne és nem tudja hogy máshogy kifejezni. Szóval igyekszem ezeket a háttérben meghúzódó okokat orvosolni, és amikor nyugodt, lehet vele beszélni, akkor mondom, hogy nem szabad megütni, az fáj, helyette ha ezt érzi, mint az előbb, akkor inkább... (helyettesítsd be valami normális tevékenységgel, amivel szabad kiadni a dühöt- dobbantson, kiabáljon, mondja el szavakkal, hogy most haragszik, stbstbstb). Nem azonnali hatása lesz, természetesen, de 3 évesnél kb semminek nincs, cserébe a kettőnk kapcsolata sem sérül és hosszú távon sem lesz lelki nyomorék.

Amikor a kistestvérét üti meg/löki fel, akkor első sorban a kicsivel foglalkozom. Ő kapja a vigasztalást, a figyelmet, nem a nagy. Még véletlenül se jusson eszébe azért csinálni bármit a kicsivel, hogy "negatív figyelem is figyelem" alapon foglalkozzak vele. Ilyenkor a nagynak csak odaszólok, hogy ez most csúnya volt, és pár lépéssel arrébb vonulunk a kicsivel, amíg megnyugszik. Aztán amikor a kicsi is megnyugodott, akkor a nagyhoz is odamegyek, megkérdezem, hogy volt-e esetleg előzménye annak, hogy ő meglökte/megütötte (már 1 éves a kicsi is, ő is megéri a pénzét néha), meghallgatom, egyetértek vele, hogy ha esetleg valamit rosszalkodott a kicsi, az nem volt szép dolog, de hangsúlyozom, hogy a mi családunkban ilyet nem csinálunk. Példának felhozom, hogy én sem szoktam őt bántani, amikor _szabadon behelyettesíthető_ csinálja, és ha máskor esetleg zavarja őt a kicsi, akkor inkább szóljon, ne álljon neki lökdösni. Nem azt mondom, hogy hiba nélküli a dolog, és nem is várom el, hogy sose civakodjanak, nekem is van testvérem, szerintem nincs olyan, hogy nem ölik egymást, de amíg az erőviszonyok ennyire egyenlőtlenek, addig nyilván nekem kell rendet vágnom közöttük, és egyelőre ez a módszer egész jónak tűnik. Volt egy időszak, amikor majdnem mindennapos volt ez a fajta konfliktus, de mostanában már nagyon szépen kezdi betartani a szabályokat, szóval ez egyértelműen jó hozzáállásnak bizonyult eddig.

Igaz nekem még csak most lesz két éves a fiam,de nekem bejön ha erélyesen raszolok,hogy NEM SZABAD...közben próbálok szigorú fejét vágni,és a szemebe nézek közben.

Egyre jobban megy,remélem bevalik ez a módszer továbbra is majd