Cseden lévő anyák, kisbabás anyukák. Van segítségetek az otthoni munkában?

Hát én a CSED első felében kb túléltem és életben tartottam a gyereket, minden más rá volt bízva a körülöttem levőkre (azaz a férjemre első körben). Második gyereknél már volt azért egy kis rutinom, na meg a nagyobb gyerkőc sem hagyott békésen pihegni a kanapén, de akkor sem a házimunkával voltam éppenséggel elfoglalva. Amíg enni és ruházkodni volt mit, addig nem mozgattam meg magam (2 év van a lányok között, már a kicsi is 1 éves, lejárt a CSED rég, de néha még így is örülök, hogy luk van a popómon, nemhogy házimunkával foglalkozzak). Bizonyára vannak szuperemberek, akik fél kézzel megfőzik a komplett karácsonyi lakomát, saját kenyeret sütnek napi 1,5 óra alvással, a másik kezükkel gyorsan kiverik a férjüknek és még a gyerekekkel is tökéletesen bánnak, sosem buknak ki és a lakás is csillog, de én nem ilyen vagyok. Én a prioritásaimat első sorban a gyerekek felé helyezem (őket meg aztán baromira nem érdekli, hogy poros a tévéállvány vagy éppen van egy rászáradt ketchupfolt a konyhapulton), másodsorban a saját és a házasságunk épségéért teszek meg mindent, minden más csak ezek után jön a sorban.

Na, szóval ezt elmondva, mostanra már beláttam, hogy nekem ez sok, így jár hozzánk egy nő viszonylag rendszeresen takarítani, őt ismerik a lányok is, így ha szükséges, őt tudom megkérni gyerekvigyázásra is rövidebb időtartamra. Nálunk szerencsére van egy lelkes nagyszülő, aki ráadásul viszonylag közel is lakik (nem véletlenül, úgy vettük a házunkat, hogy ez így legyen), amikor nemrégiben én mellgyulladással haldokoltam és a férjem is pont valami hányós-hasmenős vírustól szenvedett, akkor hatalmas segítség volt, hogy ő jött és segített ellátni a gyerekeket meg bepakolt a mosogatógépbe. De úgy a mindennapokban inkább a férjem és én vagyunk azok, akik próbáljuk élhető szinten tartani a környezetünket. A férjem amúgy nem egy házitündér, ő apának fantasztikus, szóval amikor teheti, elcsábítja mellőlem a gyerekeket és együtt játszanak, időt töltenek, szórakoznak, így segít nekem amíg én káoszkontrollal megpróbálom legalább a padlót felszabadítani a játékoktól a robotporszívónak esténként. És igen, az még hatalmas segítség, hogy amit lehet, gépesítettünk. Mosogatógép, robotporszívó, ami fel is mos, nyilván mosógép, szárítógép, ugye ezek a legalapabb, mindennapi dolgokat elintézik nekem, az olyasmit meg, amihez nincs gép, letakarítja kéthetente a lány, aki jár hozzánk. Nem mintha sokat érne, legfeljebb másnap estére már úgy néz ki minden, mintha nem jött volna, de a tudat legalább megvan :D

Heti 1x jött a takarítónő, aki vasalt is. Igazából gyerek előtt is így volt és most is, pedig már kamaszok.

A férjem vásárolt hazafelé jövet. Amikor a második gyerekkel voltam otthon, az elején apukám sokszor elment a nagyért az oviba és utána programoztak.

A csed és a gyed csecsemő és gyermek ellátási díj, kvázi a te dolgod a gyermek ellátása. Ezt csinálod, ezért kapod a pénzt. Minden más közös. Főleg ha otthon dolgozik. Értem hogy dolgozik, de nem megy el napi 2 óra utazással. A takarítás, rendrakas, mosás, főzés közös feladat a kozos házatokban, otthonotokban, a férjed a munkáját végzi, amiért fizetést kap. Te a gyereket rakod rendbe, amiért csed és gyedet kapsz.

Nálam a segítséget a mama, takarítónő, szakács jelentené, az nincs.

Ebből amúgy nekünk is voltak súrlódások az elején, hogy de hát én itthon vagyok.... Ja, itthon. És gondozom a gyereket. Ha van időm, elmosogatok, ha nincs, majd este. Egyszer egyedül maradt reggeltől estig a gyerekkel,messze kellett mennem temetésre. Azóta nem pattog ezen, gondolom rajött, hogy otthon volt de nem feltétlenül volt ideje mindenre.

Nem segít! Kiveszi a részét!

Normális férfi csinálja szó nélkül...akad azért pár.