Mi lehet a gond, hogy nem tudom utaztatni?

Majdnem 1,5 éves volt a kislányunk, amikor már nem volt alap a sírás az autóban. 1 éves koráig a babakocsit is utálta és kendőben, csatos hordozóban is ordított. Hát őszintén szólva... részvétem és csak kitartást tudok kívánni. Mindent, de miiiindent megpróbáltunk, hogy ne így legyen. Másik oldalra ültettem, előre ültettem, szórakoztatta valaki, rágcsát kapott, stb. Semmi nem jött be, max pár percet késleltette az ordítást. Hozzászoktunk, hogy csak oda megyünk vele, ahova muszáj, egyébként úgy rendeztük az életünket, hogy ha lehetett, ő nem jött velünk. Piszkosul nehéz, de nekem nem ér annyit egy napközbeni bevásárlás, hogy a gyereket üvöltessem 10 percet az autóban, fél órát a boltban, majd még 10-et az autóban. A bevásárlás felét meg elfelejtettem, mert már az elején a tököm ki volt és nem tudtam logikusan átgondolni a dolgokat, akkor sem, ha listát írtam. Az meg hogy esetleg elidőzzek és két terméket összehasonlítsak, esélytelen. Ez akkor javult egy kicsit, amikor már a bevásárlókocsiban elücsörgött, az érdekes volt neki.

Hozzászoktunk, hogy hosszabb útra délutáni alvásidőben megyünk és reménykedtünk, hogy legalább egy óra lemegy sírás nélkül... Ha menni kell, akkor menni kell, de iszonyatosan nehéz így az élet, belőlem rengeteget kivett ez az időszak. Azóta egyébként semmi baja, mostmár beszél, elszöszmötöl, ha elunja magát le lehet foglalni mesézéssel, mondókázással, nem panaszkodik, hogy hányingere lenne, vagy bármi gond lenne, szóval sosem derült ki miért volt ekkora ellenállás benne az elején.