Van, amit megbántál a gyermekvállalással kapcsolatban?
Bébiszitterkedtem egy rokonéknál és a gyermekükkel egész jól el lehetett játszani (6 éves) mesézni, beszélni. De jött az este és nem akart lefeküdni.
Úgy érzetem pont megtalálja a gyenge pontjaimat.
Szépen kértem és rám sem nézett, vagy amikor meg is szólalt a szavai közt volt egy csúnya szó.
Úgy éreztem az egész napi jókedvet tönkrevágja az esti nyűg.
Elkezdtem félni. Én csak pár órát bántam ebben az egészben ...de milyen ez minden nap?
Nem fogad szót, felesel, veszélyezteti magát, hiába mondod, hogy csak az ő érdekében kell ez meg az. De nem. Legyen az , amit ő akar és ha nem lehet akkor utállak...meg hagyjál békén.
Érzem, hogy valami mélyen lévőt érintett meg nálam..ez is érdekes, hogy miért akadtam ki ennyire.
Másnál is volt ilyen/ ilyesmi?
válasza:Nem igazán van, amit bánok. Talán az első gyerekünket is magánban szültem volna, ha visszapörgethetném az időt, mert utólag úgy érzem, hogy az első évem belső küzdelmeit igencsak megalapozta a kórházi tartózkodásunk. Valamiért így kellett lennie, tehát igazán ezt sem bánom már, ez van.
Egyébként tényleg tök más valakinek a gyerekére vigyázni és tapogatózni, hogy "akkor erre most mégis hogy kéne reagálnom", meg teljesen más, amikor a sajátod és ahogy ő ismeri a te "nyomógombjaidat", te is pontosan ismered az övét. Ha egy 6 éves heti kétszer hisztizik, mert nem akar lefeküdni, az már istenes az első 2 évéhez képest pl., amikor éjszakánként még hatszor keltünk... :) Én ezt megéltem és fejlődésként, pozitívan élem meg, te mint "idegen", nem. Szóval tök más a hozzáállás.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!