Van, amit megbántál a gyermekvállalással kapcsolatban?

Szerintem ma már mindenki tisztában van vele, hogy gyereket nevelni nem csak ,,malyvacukorfelhos orommamor" .

Ettől függetlenül lehet az egészhez pozitívan állni és nem mindig csak panaszkodni, hogy jajj milyen fárasztó éjszaka kelni a gyerekhez.

Nekem még csak 2 múlt a gyerekem októberben, augusztus óta alszol újra éjszaka, előtte 22 hónapig 2 óránként kelt, volt, hogy órákat virrasztott. Ha szóba került mondtam hogy alszik, de nem panaszkodtam és ettől még nem vagyok osanya stb.

Nem bánom egy percét sem az egésznek, de tudom persze, hogy a java még hátra van.

Minden gyerek más, és ezeket a sokféle gyerekeket is másképp viseli/kezeli minden szülő.

Lehet, hogy pl. valaki nem veszi véresen komolyan a picikori nevelést, így neki az a része meg sem kottyan, aztán a gyerek kamaszkorában jön rá, hogy mit rontott el, de már késő, és akkor bánja meg az egészet...

Nekem még másfél éves sincs a fiam (akit egyedül nevelek az első perctől fogva), imádom, szinte tökéletes a boldogságom. Persze tudom, hogy a neheze ezután jön, de nem tudom elképzelni, hogy minek kellene történni, hogy megbánjam, hogy van.

A nevelésben persze lehetnek rossz döntések, amiket visszacsinálnék majd, de az más dolog :)

Hát, ilyenek a gyerekek. Pedagógusként mondom, még a legszelídebb gyerekek is kipróbálják, meddig mehetnek el.

De ez is a fejlődésük része.

Nem, nem bántam amúgy meg a gyerekemmel kapcsolatban semmit, pedig pár éve egyedül nevelem. Sőt, a volt házasságomat is azért nem bánom, mert így ő megszületett. Nem azért, mert mindig könnyű vele, hanem mert szeretem.