Egy év alatti baba esetén mennyi énideje van a férjeteknek hetente?

Nem járunk el otthonról külön.

Amikor alszik a gyerek én is pihenek,olvasok,filmet nézek.

A férjem pedig mindig mást csinál,a horgaszcuccait pakolassza,a műhelyét pakolassza,telefonozik.(hétvégén,hétköznap dolgozik)

Egy éves a kicsi

Remélem nem gond, ha mint férj válaszolok.

Nincs énidőm. Reggel rövid készülődés után irány a munka, ott vagyok 4-ig. Ha épp nincs ügyezni való, nem kell bevásárolni, stb akkor otthon vagyok fél 5-re. Ezután rögtön nálam a baba, hogy feleségem tudjon magával foglalkozni, kicsit kiszakadni. Általában ilyenkor játszok a kicsivel. Ha épp eszik vagy alszik, akkor otthoni teendőket végzek, amire van idő. Ekkor már este van, váltásban vacsorázunk aztán váltásban fürdünk végül a baba fürdik. Ez már nagyjából este 8 és 9 között. Ezután eszik a pici és általában én altatok, ami a baba kedvétől függően 5-60 perc, és jó esetben elsőre le tudom tenni, nem jó esetben lerakom, megébred, kezdem előről. Ekkor van kb este 10. Ránézek a napi dolgokra, esetleg 1-1 youtube videóra még használható az agyam jó esetben, és ennyi volt a napom.

Hétvégén sincs sokkal több időm, általában hozzuk-visszük a kicsit rokonokhoz, babaúszásra vagy épp a feleségem akar vásárolgatni akkor oda, de időm ekkor sincs magamra.

Most az ünnepek alatt kicsit több, de januártól folytatódik minden.

Sokszor elgondolkodom, hogy talán rosszul menedzselem az időmet és több időt kellene magamra fordítsak, de fogalmam sincs, hol lehetne akár félóra lyuk, ahol mondjuk tudnék egy könyvet olvasni, sorozatot nézni, akármi.

"Vagy amikor otthon olyasmit csinál, amit szeret?"

Minket szeret. Rohant haza, hogy velünk legyen. Boldogan vette át a gyereket. Gagyarászott, játszott vele. Fürdette, etette.

A másodiknál annyi változott, hogy home officban volt a fiunk egyéves korától, így szaladnia se kellett. Kicsit változott is a családi dinamika, kevesebb energiája lett attól, hogy nem csak este volt a gyerekekkel, kicsit "anya lett" ő is. Piszok szoros a gyerekekkel a kapcsolata, főleg mióta én járok el dolgozni.

Most lett egyéves a negyedik gyerekünk. Mindkettőnknek van heti több gyerekmentes órája is a munkaidőn kívül. Ezeket az órákat mi biztosítjuk egymásnak, vagyis egyikünk gyerekezik, amíg a másikunk szabad. Igaz, ezeknek az óráknak nagyrészét olyan teendők elvégzésére használjuk, amik gyerekkel nehezen kivitelezhezőek, én pl. rendszeresen bevásárlásra és takarításra, és csak kis része klasszikus szabadidő, de azért az is akad. Az esték nem tartoznak ide, rémes alvók a gyerekeink, váltásban kelnek, szoptatok egy csomót, erőnk sincs semmihez akkor már, ezért az altatás utáni órákat (vagy sokszor inkább perceket, mert mi is elalszunk) nem számítom szabadidőnek, még akkor sem, ha félálomban még lejátszunk egy sakkpartit a férjjel.

Az egymásnak biztosított időn kívül heti 1-4 órányi közös szabadidőnk is van a nagyik jóvoltából.

5-ös, nem neked kell jobban menedzselni az idődet, hanem nektek. A feleséged nélkül nem lesz több szabadidőd. Erre közösen kell megoldást találnotok.

Kb., mint a 6-osnál. Biztos én is le leszek pontozva, de 1 év alatti gyerekkel 0 énidő igénye volt a férjemnek. Miért? Mert eljárt dolgozni, vásárolni, így az bőven kielégítette az énidejét. Boldogan rohant haza és én mentem "énidőzni", ami általában azt jelentette, hogy heti egyszer elmentem a Lidl-be és vissza, mást nem.

Coviddal neki is jött a HO. Na azóta ő is többet vágyik el, csak nincs hova mennie.

Egyikonknek sincs enideje egyelore. Pontosabban amig a ferjem atveszi a gyereket munka utan, en kitakaritok, elmosogatok, osszedobom a kajat, es heti 1x kettesben mennek setalni, addig

nagytakaritok. Neha el tudok menni egyedul vasarolni. Ennyi.