Akinek van gyereke! Több a jó vele/velük, mint a rossz? Többet ad/adnak, mint amennyit elvesz? Hány éves gyerekeid vannak?

Ez teljesen egyénfüggő ki hogy éli meg, kinek mi fontos az életben.

Objektív válasz nincs.

Nem szégyen ha valaki nem vállal gyereket, akár anyagi akár karrier akár érzelmi okokból.

Maratoni futáson sem indul mindenki.

Egy valami biztos csak a Párod kedvéért NE vállalj gyereket!!!

Egy apuka

Egy érzelmi hullámvasút az egész, nem lehet így mérlegelni igazából. Vagyis lehet, nyilván többet vesz el a gyerek, mint amit ad, de nem is várható el tőle más. A szülőség sok lemondással jár sajnos, de ezek szükségszerű következményei annak hogy a gyereket ellássuk, felneveljük. Vannak napok amikor minden jól sikerül és vannak olyanok amikor semmi sem jó. Vannak pillanatok mikor az ember lánya kivetné magát az ablakon, elmenne világgá, visszasírja a szingli és gyereknélküli életét és van mikor semmiért se cserélnék senkivel. A szeretet amit tud adni a gyerek egyedül, semmi mást. De azt se várhatjuk tőle 0-24-ben.

Az életben semmi sem állandó.

#14:

Van gyerekem, nagyon szeretem.

De ha újrakezdhetném nem vállalnék gyereket.

Ezt add össze.

11-es vagyok

Minél nagyobb, annál könnyebb.

A nagy 10eves, már jobban élveztem a programokat, és hosszabb, nagyobb eseményekre is el tudtunk menni, vagy a nyaralás is kötetlenebb volt, amikor már nem aludt ebéd után.

Nagyon ketté vágja a napot, és este is egy pici miatt időben otthon kell lenni.

A pici két éves, ugye miatta elölről kezdődött minden.

Nem mondom, hogy néha nem vágyom egy szabadabb életre, vagy nagyobb karrierre, vagy csak arra, hogy akkor és azt csinálják, amit akarok,mint a gyerektelen barátnőim, de a gyerekek nélkül el sem tudom már képzelni magam. Furcsa egy

kettősség ez.

Valószínűleg ez is ember függő. Van olyan, aki alig várja már, hogy mehessen vissza dolgozni a gyerek mellől. Én meg nem. Hiába szerettem a munkámat, a kollégáimat, lelkesen építettem karriert...de a korán kelés, na az nem hiányzik egyáltalán. Inkább éjszakázok a gyerekkel, majd alszunk 9-ig, minthogy megint rendszeresen 6-kor keljek. Már a gondolattól is rossz kedvem lesz. Pedig én tényleg szerettem dolgozni, sosem az órát néztem munka közben, hogy mikor mehetek már haza. Ha már egyszer ott voltam, jó volt. Csak az a korán kelés!

Úgyhogy nekem ennyivel biztosan többet adott a gyerekvállalás. 🙈 De természetesen még sok más örömöt is, amit előtte nem találtam meg ilyen szinten sem hobbijaimban, sem utazásban.

Ma napközben pont ezen gondolkodtam, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az életem gyerek nélkül. Odaérnék mindenhova, nem kéne programokat visszautasítanom, több időm maradna magamra.

Nem tervezett baba volt, de mégse csinálnám másképp.

Szerintem ezzel a legtöbb anya így van, csak nem beszél róla.

Nekem nincs, de öcsém mindent elvesz: szabadidőt, energiát, életkedvet, állandóan megy vele a harc, a kínlódás minden kis sz.ron. Soha semmi nem jó neki, mindenen is ellenkezik, ordít - nem, már RÉG nem dackorszakos és nem mentálisan problémás, egyszerűen AKARATOS.

Se mi, nagytesók, se anyámék nem tudnak már vele mit kezdeni. Egyszerűen elegünk van. Sok! Voltunk vizsgálatokon, anyám kínján, de minden minden értéke normális.

A soha semmi nem jót azt szó szerint értem. Ő kitalál valamit, amit félórával később már utál és vergődik.

Ugyanazt a nevelést kapja, mint mi kaptuk, csak közben eltelt 9 év öcsém és a legkisebb között, anyáék idősebbek, fáradékonyabbak, de ez egy röhej, amit a testvérem művel.

Nekem nincs gyerekem, de ezek után kizárt, hogy vállaljak.

Elég belegondolni, hogy az enyém is ilyen ideggörcs lesz, és a hideg ráz.

(írom ezt úgy, hogy alapvetően szeretem mindkét tesómat, de a kicsiből rhadtul elég sokszor)