Ez milyen nevelési stílus?

Vendégnek azért mondanám, mert csak pár évig él velünk, aztán felnő és elköltözik.

Amíg viszont otthon él, neki ugyanúgy az otthona a lakásunk, ahogy nekünk. Nyilván nem ő diktál, de egy kamasszal már megbeszélünk sok dolgot, elmondja a véleményét is nyilván. Ő nem egy kívülálló, mert mi vagyunk a felnőttek.

Szerintem ha nem csap át szélsőségekbe, ez egy jó nevelési felfogás.

Nehogy már a nyúl vigye a puskát - nehogy bizony! Hány olyat látni, ahol a gyerek csicskáztatja a szülőt, vagy a szülők konkrétan félnek ellentmondani

Nem a gyerek köré építik az életüket. Ha ez nem elhanyagolást jelent, akkor teljesen jól teszik. Aki csak a gyerek köré építi az életét, kifosztva fogja magát érezni amikor a gyerek önálló életet kezd esetleg jó messze. Úgy fogja érezni, hogy értelmét vesztette az élete. Rosszabb esetben csimpaszkodik a gyerekre, nem engedi leválni. Anyós témában tömkelegével lehet ilyet olvasni.

A szülei szeretik egymást - ha a szülők egymással háborúznak, még ha csak hidegháború is, vagy széthúznak, érezhetően nem szeretik egymást, az nagyon aláássa a gyerek biztonságérzetét. Szerintem ez többet jelent, mint az anyagiak.

Leválásra szoktatás szintén rendben van, a szülőnek nem az a dolga, hogy legjobb barát legyen. Ha a gyerek igényli, ott kell lenni, meg kell hallgatni hallgatni, tanácsot adni, segíteni, de szerintem a legjobb barát az egy szereptévesztés a szülők részéről.

Ne nyaraljon a szülőkkel - ez szerintem túlzás, miért ne, ha szeretné? Attól még mehet a haverokkal is.

Szóval ha a szülők ezt a nevelést úgy csinálják, hogy a gyerek nem érzi azt, hogy ő tehet a szüleinek, hanem azt, hogy fontos és odafigyelnek rá, gondoskodnak róla, akkor ez teljesen rendben van.

Szeretetlen, ostoba nevelési stílus.

"a "gyerek vendég otthon"

NEM!!! A gyereknek elemi szükséglete, hogy otthonosan érezze magát valahol. És hol máshol, ha nem otthon, a szüleinél?

"Amíg kicsik, ők alkalmazkodnak"

Ez a mondat nem egyértelmű. Ki az az ők? A szülők vagy a gyerekek? Ha a szülők, akkor egyetértek. Ha a gyerekek, akkor hatalmas bullshit. Egy csecsemőtől, óvodástól elvárják, hogy alkalmazkodjon a felnőttek szokásaihoz, igényeihez?

"nem a gyerek köré építik az életüket"

Ez a szeretetlenség jele. Aki rideg, szeretetlen légkörben nő fel, az olyan veszteséggel indul az életbe, mintha a mindkét karja hiányozna. Igenis a jó család gyerekközpontú és a szülők örömmel töltik idejüket a gyerekeikkel.

Egyedül azzal nem igazán értek egyet, hogy "ahogy nōnek fokozatosan leválásra szoktatni". Szerintem ez normális esetben az életkorukból fakad és önmagától bekövetkezik, nem kell erre "szoktatni őket". Kamaszoknál egy teljesen normális változás és a felnövési folyamat része, hogy a kortárscsoport lesz a meghatározó az életében és ezt szülőként engedni kell.

A többivel egyetértek nagyvonalakban. Sokaknak a "gyerek vendég otthon" durván hat, én inkább úgy fogalmaznám át, hogy jó lenne, ha sok szülő tudatosítaná, hogy a gyereket kvázi "megőrzésre" kapták. Ő egy önálló ember, saját élettel és erre kéne nevelni. Kulcsfontosságú, hogy mit adunk át neki, de rendkívül károsnak gondolom, mikor a szülő magához láncolja a gyerekét. Pl. azzal, hogy mindenben kiszolgálja.

Meg inkább azt mondanám, hogy egy működő családban mindenkinek megvan a maga funckiója és feladata. Igen, a kisgyereknek is a maga szintén. Az nem funkció, hogy egész nap csicskáztatja a szüleit és artikulátlanul üvölt, ha nem vele foglalkoznak 5 másodpercig.