Mi vonz a nagycsaládos létben? (2+ gyerek)

A felettem lakó háromgyerekes család (és a negyedikkel terhes a nő) miatt az égvilágon semmi sem vonz, hogy nekem is sok gyerekem legyen. A cipőjük mellett járnak, a legkisebb, most kb 3 éves kislány a legidősebb fiú által újonan hordott, majd a második fiú által is használt ruhákban, kabátban, sapkában jár. Nyáron is, fiú sortban van. Nincs pénzük ruhát, szoknyát venni neki, még nem láttam rajta új cipőt, csak a kopott használtakat. Egyszer a liftben meglátták a szatyromban a kígyóuborkát és a kb másodikos nagyfiú megkérdezte, hogy mi az. Azt hitte, valamilyen állat. Még sosem látott és evett ilyen uborkát. Nem, nem cigányok, nagyon csendesek, és mindig tiszták. Sosem láttam vagy hallottam őket részegen. Csak eszméletlenül szegények.

Nem, kérlek ne mondd, hogy milyen jó nekik, mert van szerető családjuk, és milyen boldogok, mert sok testvérük van (és lesz mégtöbb).

Őszintén, engem semmi. Egy gyerekem van, a szomszédomnak meg 5. Megbolondulnék, ha úgy kéne élnem. Anyuka persze hangoztatja, hogy milyen jó, hogy megtanulnak gondoskodni egymásról. (Az 5 éves vigyáz a 2 évesre kint). Közben meg egész nap veszekednek, ütik egymást, visítanak. Anyuka meg füldugóval mászkál.

Ismerek normális 3 gyerekes családokat, ahol működik a dolog, mert apuka is mindenben részt vesz, és következetesek a gyerekekkel. De 4-5 gyereknél többnyire csak a küzdés, káosz van.

4 gyerekem van, az előítéletek egy része igaz: nyilvánvalóan kevesebb pénzünk van, és kevesebb idő jut egyénileg rájuk, mintha csak 1 vagy 2 gyerekről kellene gondoskodni, folyton káosz van, hangosak, nyüzsgők, és baromira lestrapálnak olykor.

De kimondhatatlan örömet okoz látni őket fejlődni, felnőni. Nagyon szeretem hogy 4 különböző személyiséget ismerhetek meg bennük, méghozzá olyan közelről és olyan átfogóan, ahogyan nem nagyon adatik meg az életben más helyzetben, hiszen szerintem csak szülőként van alkalmunk egy ember életére ennyire rálátni. Éreztem őket tenyérnyi magzatként a testemben, láttam őket elsőként felsírni, láttam rácsodálkozni őket a világra, mikor felfedezik a kezüket, az ételeket, a tükörképüket, izgalmas hallgatni a szerepjátékaikat és meséiket, a mágikus vagy épp racionális gondolkozásukat, nagyszerű látni, hogy honnan indultak és hova érkeztek az életben, gyönyörködöm a változásaikban, ahogy egyre okosabbak, érettebbek, élvezettel figyelem, hogy hogyan birkóznak meg a kihívásaikkal, és imádom azokat a lényeket, akikké váltak az évek során. És minél többen vannak, ezekből a jó érzésekből annál többet van alkalmam megélni.

Továbbá a létszámmal az egymás közti interakciók száma is nő, az pedig gyönyörködtetés minősített esete. Fantasztikus látni, ahogy szeretik egymást, és összebújva szundiznak, vagy a sulisok megdumálják a szerelmi ügyeiket, vagy ahogy közösen lelkesednek az új kisbabáért és babusgatják, szeretgetik. Egy nagyszerű közösség tagjának érzem magam velük.

Aztán meg én világlátásomra is pozitívan hat az, hogy sokfélék. Sokkal elfogadóbb, toleránsabb és pozitívabb szemléletű vagyok általuk. Még a negyedik baba is tágítja a látókörömet és mélyíti az önismeretemet. Ez az egész családosság egy tök izgi kaland. Ha lenne bejárónőm, takarítónőm, szakácsnőm és kacsalábon forgó palotám, biztosan bevállalnék egy ötödik babát is.

Semmi.

Nekem két gyerekem van,de több biztos hogy nem lesz.

Nem is tudom megérteni miért szül valaki egy rakás gyereket

Ha valaki szül kettőt hármat oké...De ha már jön a negyedik,ötödik hatodik sokadik baba(szomszédomnak 10 gyerek van)az miért jó?

Nem is értem ezeket az embereket.