Hogyan dolgozhatnám ezt fel mindenféle segítség nélkül?

Nem szokásom idegenekkel megosztani a gondjaimat, de úgy érzem teljesen magamra maradtam.

Majdnem egy hónapja már, hogy elvesztettem a kisbabámat. 8 hónapos terhes voltam amikor meghalt. Akivel már megesett hasonló, el tudja képzelni milyen érzés volt nekem megszülni a halott kisbabámat.

A környezetem azonban úgy tűnik nem érti meg ezt. Nem tudom feldolgozni és képtelen vagyok tovább élni az életem. A szüleim eleinte megértőnek tűntek, de az a véleményük, hogy tovább kell lépnem és próbálkozni újra, mert még fiatal vagyok és akármennyi gyerekem lehet. A barátnőim is azonos véleményen vannak. A férjem nem tudja kezelni a dolgot, kerüli a témát és már mondta is hogy nem akar erről beszélni, mert az csak feltépi a sebeket.

De anyósom viselkedése volt a legfájóbb. Azt mondta, hogy örüljek, hogy így történt, mert a baba valószínűleg nem is lett volna életképes. Nem értem hogy mondhat ilyet valaki, aki szintén anya.

És folyton csak azzal jönnek, hogy próbálkozzak, de nem merek. Nem hiszem hogy ha lenne egy új babám, az pótolhatná, akit elvesztettem. Most még biztosan nem. És félek is, mert korábban már volt két vetélésem pár hetes terhesen.

Arra is gondoltam, hogy szakember segítségét kérem, de a férjem megtiltotta. Kis városban lakunk és fél, hogy az emberek bolondnak tartanának ha pszichológushoz járnék.

Nem tudom hogy lehetne könnyebb. Mit kellene tennem?