Hogyan dolgozhatnám ezt fel mindenféle segítség nélkül?
Nem szokásom idegenekkel megosztani a gondjaimat, de úgy érzem teljesen magamra maradtam.
Majdnem egy hónapja már, hogy elvesztettem a kisbabámat. 8 hónapos terhes voltam amikor meghalt. Akivel már megesett hasonló, el tudja képzelni milyen érzés volt nekem megszülni a halott kisbabámat.
A környezetem azonban úgy tűnik nem érti meg ezt. Nem tudom feldolgozni és képtelen vagyok tovább élni az életem. A szüleim eleinte megértőnek tűntek, de az a véleményük, hogy tovább kell lépnem és próbálkozni újra, mert még fiatal vagyok és akármennyi gyerekem lehet. A barátnőim is azonos véleményen vannak. A férjem nem tudja kezelni a dolgot, kerüli a témát és már mondta is hogy nem akar erről beszélni, mert az csak feltépi a sebeket.
De anyósom viselkedése volt a legfájóbb. Azt mondta, hogy örüljek, hogy így történt, mert a baba valószínűleg nem is lett volna életképes. Nem értem hogy mondhat ilyet valaki, aki szintén anya.
És folyton csak azzal jönnek, hogy próbálkozzak, de nem merek. Nem hiszem hogy ha lenne egy új babám, az pótolhatná, akit elvesztettem. Most még biztosan nem. És félek is, mert korábban már volt két vetélésem pár hetes terhesen.
Arra is gondoltam, hogy szakember segítségét kérem, de a férjem megtiltotta. Kis városban lakunk és fél, hogy az emberek bolondnak tartanának ha pszichológushoz járnék.
Nem tudom hogy lehetne könnyebb. Mit kellene tennem?
válasza:Nagyon sajnállak, hogy ez történt.
Ha te úgy érzed, hogy nem tudod magad feldolgozni a történteket, és a környezetedtől nam kapsz számodra megfelelő támogatást, mindenképpen kérd kívülálló segítségét. Vagy menj el más városba pszichológushoz, vagy menj el kineziológushoz (egy barátnőmnek ez utóbbi segített)
Nekünk a nőgyógyász missed Ab után (12 hetes volt), azt mondta, hogy 6 hónapig ne próbálkozzunk, mert annyi kell a testnek és a léleknek is a regenerálódáshoz.
Próbáld meg a kineziológust szerintem, biztos találsz a környéketeken elérhető helyen.
Remélem, hamarosan jobban leszel!
válasza:Szörnyű lehet... Az idő nagy doktor, de én nem tudnék egyelőre másik babára gondolni. Először őt kell meggyászolnod. Akörnyezeted megpróbál segíteni, és sok év múlva megérted, de most nem biztos, hogy ez a megfelelő segítség.
A kisváros átkát én is ismerem, hogy jóformán nem tehetsz semmit, hogy azt két nap múlva ne beszélnék. Esetleg másik városba utazni pszichológushoz?
Próbáld meg magad elfoglalni valamivel, mindegy mivel, csak a gondolataidat is próbáld meg elterelni. Ez nagyon fájdalmas dolog, de idővel (akármilyen fájón hangzik is) túl fogsz lépni rajta. Nem fogod elfelejteni, és az a bizonyos seb ott marad.
Az idő meg fogja oldani.
válasza:Részvétem!
Pszichológushoz nem bolondok járnak, hanem olyanok akik nem tudják feldolgozni az élet pofonjait. És ezt a pofont nem is lehet, hidd el.
Anyummal is ez történt. Ennek már 30 éve, de a mai napig nem beszél róla. Jó viszonyban vagyunk sokmindent megbeszélünk, de erről nem akar beszélni. Nagyon mély nyomot hagyott benne.
Anyósod biztos jót akart, csak rosszul jött ki.
Pszichológushoz pedig el kell menni, mert addig nem szerencsés próbálkozni, amíg Őt nem tudod elengeni, amíg rettegsz, hogy mi lesz.
válasza:Szia!
Fogadd öszinte részvétemet.A történetedet elolvasva ujra rámtört az az érzés,amit akkor éreztem,amikor meghalt a kislányom.Tudom milyen nehéz ez,és a pszihologus nekem segitett,én jártam hozzá elég sokáig minden héten egyszer.Mond a férjednek,h azért járnak oda az emberek,mert NEM akarnak megbolondulni,nem azért,mert azok.
Azt mondták nekem is mindig,h az idö segit.Segit,az biztos,de el nem mulik sosem a fájdalom,csak tompul.
Én már nem is tudok senkivel beszélni erröl,mert ugy érzem,h kinos nekik a téma,igy én nem is eröltetem.
Azóta nekünk született egy másik babánk,ami segitett a lelkemnek,de ugyanaz már nem leszek,mint voltam.
Csak sok sok eröt szeretnék kivánni Neked,és sirj,amig csak jol esik.
Én sem tudok másik babára gondolni. És ezért fáj, hogy a környezetem ilyen könnyen túlléptek rajta.
Hiszen egy hónapja még boldogan vártuk őt. És mostanság kellene megszületnie. 27-re voltam kiírva szülésre. A családom meg úgy tesz, mintha nem is létezett volna.
Mindenkinek köszönöm. Jól esik együttérzést és részvétet kapni, még ha idegenektől is és nem azoktól, akiktől legjobban várnám.
Azt mondják eltemetem magam a babámmal együtt, de nem erről van szó. Nem hiszem sok lenne egy hónap szomorkodás és gyász egy gyermek halálakor. (És szerintem még ennél is több idő kell, hogy feldolgozzam)
A férjem azt mondja ne tekintsek rá úgy mint egy gyerekre, hiszen egy napig sem élt. De ez nem igaz. Nyolc hónapig elválaszthatatlanok voltunk. Két magzatot elveszíteni is fájdalmas, de halott gyermeket szülni, annál kevés rosszabbat tudok elképzelni. Ne tekintsem gyerekként? Hiszen vártuk őt, meg volt a szobája, a ruhácskái, már a neve is megvolt, Flórának neveztük el. Hogy tudnék nem a kislányomként tekinteni rá?
válasza: válasza:
válasza:Szia!
Nagyon sajnálom! Nálunk is ugyanez történt, pont 3 éve!!!
Október 27-e körül voltam én is kiírva, s október 1-én született meg 36 hetesen halva!
Tudom milyen nehéz egy halott babának a szülése, nem beszélve arról, hogy tudod a semmiért szenvedsz!
Túltenni magamat máig se tudtam, pedig a legkisebb gyerekem már lassan 2 éves, s van még 3 nagyobb is!
Írj privit, ha gondolod!
válasza:Szia!
Részvétem!
Nyugodtan fordulj pszichológushoz!
Elmesélem az én történetem én két babát vesztettem el igaz "csak" 12 hetesek voltak, de akkor is akivel nem történt ilyesmi fel sem fogja mit jelent, természetesen a te eseted sokkal nehezebb hiszen veled sokkal tovább volt a baba.
Ne csodálkozz, hogy a környezeted nem tudja kezelni főleg ha senkivel nem történt még ilyen.
Másik babára nem is csodálom, hogy nem gondolsz mert még nagyon friss a babád elvesztése.
Beszélgess sokat a férjeddel( ő is szenved csak nem beszél róla az én férjem is ilyen volt)és mindketten forduljatok pszichológushoz, akár másik városban mert fel kell dolgoznotok ami történt.
Egyébként nekem a két vetélés után született egy egészséges kisfiam és most várjuk a testvérét.
De mindkét terhességet végigizgultam.... nagyon féltem hogy elveszítem őket is.
Nagyon sok erőt kívánok neked!!!!!!!!!!
21 hónapos kisfiú anyukája és 38 hetes kismama
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!