Kisgyerekes anyaként ért már hátrány, megaláztatás munkahelyen?

Kolléganőmnek fájt nagyon a feje. Felajánlottam, hogy szívesen adok fájdalomcsillapítót. Mire ő ezt a dumát nyomta le nekem : "Nem szoktam bevenni, a gyerekeimnek se adtam soha semmilyen gyógyszert és felnőttek így is. Minek? Sok gyümölcsöt kell nekik adni meg levegőre vinni nem is voltak soha betegek!!"

Nézek mint a vett malac hogy most ez mit ugat, egy hétig voltam össz-vissz táppénzen a gyerekkel amióta ott dolgozom. De neki ez is fájt. Meg úgy alapból fájt neki a pofám, nem is értem miért akartam ennek a szutyoknak gyógyszert adni meg is bántam.

Szóval az ilyeneknek te vagy a bajuk, meg hogy létezel meg a saját nyomorúságos életük. Én is kiírtam magamból :D

Végeredményben te csináltad jól, hogy leakasztottál róluk ennyit pénzt, plusz perrel is fenyegetőztél! Szerintem jobb is, hogy nem dolgozol nekik, ha emberként ennyit érnek, akkor kapják be!

Tudom, hogy mondani könnyű, megélni meg annál nehezebb, de sajnos ismerem ezt az érzést, bár nekem még nincs gyerekem, pont a covid miatt lettem én is arra hivatkozva kirúgva, hogy alulteljesítek, úgy, hogy előtte előléptetés volt, fizuemelés, mit tudom én. Aztán jött a covid és kb 3x elkaptam. Mindháromszor pcr teszttel bizonyítottam, volt karantén, meg hasonlók, végül közölték, hogy "ez így nem megy,hogy kéthavonta beteg vagyok 2 hetet", és kirúgtak. Nem vittem perre, mert felmentettek egy hónapra a munkavégzés alól de a fizetésem megadták, viszont borzasztóan bántott.

Én még terhes vagyok, de veszélyeztetett lettem, így 4 hónapos terhesen szóltam a munkahelyemen hogy táppénzre megyek. Eleinte nagyon aranyosak voltak, főleg a szemembe, aztán már úgy se. Mikor az első táppénzes papírt bevittem, behívott a főnök, hogy látja, hogy jól vagyok, akkor a mai napot vigyem már el, mert nem vettek fel senkit a helyemre (lehetőség lett volna, csak nem akart interjúztatni, úgyhogy januárig az én feladataim szét lettek osztva a többiek között). Mondtam, hogy nem tudok maradni, hiszen táppénzen vagyok, akkor nem jár munkabér, ingyen meg nem dolgozom, és amúgy se bírnék. Ezt amúgy az utcán is a fejemhez vágta, mikor orvoshoz mentem, hogy ennyi erővel igazán dolgozhatnék is. A kollégák közül ketten nagyon pipák rám, pedig mit tehetek én arról, hogy nem vesznek fel senkit a helyemre? Az egyikük kétszer felhívott, hogy mikor fogok visszajönni, mert neki ez akkora, de akkora kib@szás így, a másik messengeren írogat, hogy mik a terveim (?? megszülöm, felnevelem, mi lenne??) mert hogy neki az új feladatok nem mennek, nem akarja, hogy miattam rúgják ki. De a legjobb az a kolléganő, aki pont úgy van benyalva a főnöknél, hogy mindig bónuszt, prémiumot, túlórapénzt kap, mondta az utolsó napomon, hogy neki végülis jól jött ez, mert már most egy nettó 50ezres emelést írt alá, ha x feladatom átveszi, majd hívott, hogy ugye azért 3-4 dolgot, amit otthonról is lehet, ugye majd megcsinálom helyette, hiszen ráérek. Mondtam, hogy 60%os táppénzen vagyok, nem.

Akikkel jóban vagyok, biztatnak, hogy nyeljem le, hogy legyen hová visszajönni a gyed után, de őszintén nem tudom, hogy ezek után fogok-e akarni visszamenni oda.

Sajnos, nekem még nincs gyerekem és ilyenformán munkahelyem, szóval nem vagyok érintett, mégis tökre megértelek. Ezt még olvasni is rossz volt. De látod, végül te jártál jól, ahogy #2 válaszoló is megkapta az élettől a méltó jutalmát. Az ilyenek meg rohadjanak meg ott ahol vannak. Ne is akarjatok ilyen helyen dolgozni. Én ilyenkor mindig arra gondolok, ők vesztettek, sajnálják ők🤷🏼‍♀️

#4! Kár, hogy nem vitted perre, megérdemelték volna.