Anyukák ehhez mit szólnátok?

Talán úgy gondolkozik, hogy kapcsolati tőkét akar kovácsolni körétek. Arra alapoz, hogy majd mások segítenek.

Valószínűleg valamiért nehezen boldogul az apa szereppel. Szüleit, gyermekkorát megismerted? Hogyan szocializálódott?

Az én "párom" is elég furcsa - nálunk már nem lesz gyerek, még sajnos örökbefogadva sem. Túl későn sikerült az egymásra találás.

Szintén ugyanúgy gondolkozik a gyermeked apja, mint az én "párom" (kapcsolati tőke kell, így tesz meg mindent a maradék rokonságáért.)

A kulcs az lenne, hogyan SZOCIALIZÁLÓDTATOK(!) Milyen szülői minta, stb. Bejegyzett élettársi kapcsolat, házasság nem is került szóba egyáltalán?

Hogyan találkoztatok? (Bármi történik, ne ess kétségbe a XXI. századnak szinte a közepén járunk.) Már beindultak az egyszülős központok is, NEM LESZ SEMMI BAJ!!!

Többit szerintem privátban. Mást azért nem írok ki ide, mert ez a fórum sz összes lehetséges megoldást nem tűri el. Akármilyen kanyargós utakon is, de minden helyzetből zöldágra lehet vergődni.

Az a baj, hogy az ilyen nem fog megváltozni...

Az én férjem magától tudja, hogy a család a legfontosabb, és bár én jobban örülnék, ha többet járna el, de neki jó az, ha három havonta elmegy csapatépítőre a munkatársaival.

Mivel én voltam itthon 3 évig a lányommal, sok helyre kettesben mentünk hétköznap, de hétvégén bármikor kérdeztem a férjem, hogy menjünk el valahova hármasban, mindig nagyon szívesen jött velünk, hiába lett volna dolga a kertben. Ő egyszerűen tudja, hogy a családja a legfontosabb, imádja a lányát. (szerintem engem is szeret :DD)

Azt tudni kell, hogy 19 éves korunk óta vagyunk együtt, és rengeteget buliztunk az egyetemen, kitomboltuk magunkat, és már belefáradtunk... :D Most 30 vagyok, ő 29. Örülünk, ha este 9-kor össze tudunk bújni az ágyban, nem hogy még eljárkáljunk :)

Lehet az, hogy nem tud mit kezdeni a babával, de nagyobb gyerekkel már el tud játszani. Csakhogy addig el is kell jutni és foglalkoznia kell a fiával, ha azt akarja, hogy 3 évesen vele akarjon játszani bárki más helyett. Ha erre nem hajlandó, és folytatja a külön úton élést, akkor simán veheted magad egyedülálló anyának. Kezdj el berendezkedni arra, hogy rá nem számíthatsz. Erre vagy megijed és titeket választ a hétvégi horgászat helyett vagy észre sem veszi, hogy eltávolodtál. Mindenképp választ kapsz.

Ilyenekért én szóltam az elején, hogy ha később akarja a fiát szeretni, azt meg is kell alapozni és unalmas meló, de nem maradhat ki. Nálunk működött, de ha nem így lett volna, akkor elváltam volna, mert max eggyel kevesebb embert kell ellátni, másban nem változott volna az életem. Ahogy a tiéd sem.