Mikor érezted utoljára, hogy büszke vagy a gyerekedre?

Tegnap teljesen lesokkolt milyen okos kis nudli feje van, olyan dolog jutott az eszébe, ami nekem nem jutna dolgozatnál. Szeretem a különleges gondolkodását és olyan büszke voltam rá, aztán eszembe jutott milyen rég nem éreztem ilyet úgy őszintén, amikor nem a teljesítményét akarom elismerni, hogy de szépen megtanult valamit és fejlődik, hanem tényleg "lenyűgöz" úgy magától, a belefektetett "nevelési munkám" nélkül magától ért el valamit, és ez olyan jó érzés volt.. azt hiszem legutóbb talán mikor magától nyitott ajtót babakocsis nőnek előreszaladva, akkor éreztem ilyesmit. A tanára is kiemelte, hogy ő sem gondolt volna erre és nagyon jó gondolat, dehát nyilvánvaló is. Ti milyen gyakran éreztek ilyet? Amikor nem olyanért vagytok büszkék, amire neveltétek, amit mondtatok, tanítottatok, ismételtetek milliószor, hanem csak úgy "magától" jön a gyerekből.