Tapasztalatokra lennék kiváncsi nagyobb korkülönbségnél (testvérek). Nektek hogy alakult?

8 év a lányom és a fiam között

Van benne jo is és rossz is

Jó volt pl hogy a nagy már megértette,hogy a kicsivel többet foglalkoztam,ha éhes volt,és én pont szoptattam,tudott várni amíg befejezem

A rossz az volt,hogy minden reggel kelteni kellett a kicsit is,útnak kellett indulnunk az iskolába.

Akkor is ha esett éppen az eső.raadasul sírt a babakocsiban,vegigsirta az egész utat,megjo,hogy csak 10 perc gyalog az iskola.

A nagy nagyon várta a kicsi érkezését,azokat a szemeket soha nem fogom elfelejteni amikor először meglátta a kisbabát.

Én 7 évvel vagyok idősebb a legnagyobb tesómmal. Nagycsaládos egykeként szoktam aposztrofálni a gyerekkoromat, mert gyakorlatilag már vele sem volt soha közös pont. Mikor megszületett, elsős voltam, csak annyit érzékeltem, h nem segített sosem a sulival anyám. Mire elkezdett játszani, már kiskamasz voltam, nem igazán tudtam vele mit kezdeni. Mire nyílt az értelme és ő lett kiskamasz, én már elköltöztem, férjhez mentem. Mikor elkezdett dolgozni, én már 2 gyermekes édesanya voltam… a többiekkel még lazább a kapcsolat, annyi, hogy ott már én voltam az állandó ingyen bébiszittere anyámnak, az egész kamaszkorom ezzel telt el gyakorlatilag.

Én többek közt emiatt is a kicsi korkülönbségben hiszek, 1 év van a lányaim között. Szerintem az ő szempontjukból ez sokkal jobb így.

A nővérem és köztem 10 év van. A tesóm a családi legendárium szerint testvért kert minden szülinapra, névnapra, karácsonyra. Jó testvérek is voltunk az elején is, de én ovis voltam, ő kamasz, én általános iskolás, ő meg már felnőtt. Nagyon más volt az életünk, ezt nem volt könnyű áthidalni amíg otthon lakott ő is. Miután elköltözött, szorosabb lett a kapcsolatunk, a lányai születése is közelebb hozott minket. Már nem érzem azt, hogy olyan, mint egy plusz szülő, de azért néha érzem, hogy hiába próbálok tanácsot adni neki, a szemében mindig én leszek "a kicsi, aki még nem tudja". Nagyon szeretjük egymást, de ez szerintem egészen más, mint akik között pár év van. Az sem biztos, hogy sokkal jobb, a férjem és az öccse között 15 hónap van és ha nincs családi ebéd, nem is kommunikálnak egymással. Ezt csak azért írom, mert a kis korkülönbség sem garancia semmire sem.

26/N

Húgom és köztem durván 10 év van. Mi elképesztően jól kijöttünk, imádtam őt az első pillanattól, rohantam haza hozzá a suliból baba-és kisgyerekkorában is, hiába a nagy korkülönbség, nagyon jól elvoltunk. (mondjuk én mindig is ilyen anyáskodó természet voltam)

Később, amikor én már elköltöztem, talán volt egy kis eltávolodás, de a mai napig nagyon jóban vagyunk. Viszont mi szerintem nagyon ritka kivételek vagyunk, ilyen korkülönbséggel a gyerekek funkcionális egykék, nem köti össze őket általában szoros testvéri kötelék.

Két bátyám van, az egyik 6, a másik 8 évvel idősebb mint én. Ők mindig jól elvoltak együtt, közös barátaik voltak, közös érdeklődési körük, én meg se fiú nem voltam, sem annyi idős mint ők. Nem volt közeli kapcsolatunk. Az idősebb bátyám, mire én befejeztem az általánost elköltözött, megnősült, gyereke született. Onnan még távolabbi lett a kapcsolatunk, már más országban is élnek, évente 1x - 2x találkozunk, azonkívül nem igazán szoktuk tartani a kapcsolatot. Én próbáltam, de hamar kimerülnek a közös témák.. a másik testvérem ugyan nem költözött messze, de vele sem közeli a kapcsolatom.

24N

Férjem és a nővére között 10 év van, szinte semmilyen kapcsolatuk nem lenne szerintem, ha én nem tartanám fontosnak, hogy jarjon össze a család. Így évente ketszer talalkozunk egyszer náluk, egyszer nálunk, de ezt kivetel nekul mindig én kezdeményezem. A találkozók egyébként mindig jól telnek, ok is jól érzik magukat, de eszükbe sem jut a kettő között keresni egymást.

A bátyám és köztem 3, a nővérem és köztem 1 a húgom és köztem 3 év korkulonbseg van, mi nagyon szoros kapcsolatban voltunk és vagyunk, gyerekkent is, felnottkent is. A bátyámnak a legkisebb húgomnak volt a leglazabb a kapcsolata kamaszkent, de felnottkent nem látok kulonbseget, sok időt töltünk együtt, tudunk egymásról. Gyerekeink szeretik egymást.

A gyerekeim között 3 év van, azt hittem kicsit nagy lesz ez a korkulonbseg, de ok nagyon összenőttek, sokat játszanak együtt, egy szobaba is költöztek, pedig adott a lehetőség a külön szobára én (mivel nekem nem volt saját szobam) nagyon szerettem volna nekik privát teret, de egyelőre ok így érzik jól magukat.