Két ilyen gyerek esetén mit lehet tenni? Az egyik remekel, a másik pedig nem.

Biztos vagyok benne, hogy a kisebbik lányod is a képességeihez képest mindent megtesz. Neki is jár a dícséret, mert ami nektek apróság, az neki lehet, hogy kőkemény munka.

Ha nem dícséritek, még a maradék motívációját is elveszitek.

Idővel lehet, hogy találni fog olyasmit ami érdekli, és jó is benne, legyetek türelmesek, és ne hasonlítgassátok a testvéréhez.

Szeressétek őket, úgy, ahogyan vannak. Ennél több nem kell :)

Szerintem a megoldáshoz vezető út első lépése a problémával való szembe nézés és annak leírása. A következő lépés a probléma megértése.

Pontosan mit szeretnél? Leírtad, hogy van két lányod, akik különböznek, de te miért írtad ki a kérdést? Miben szeretnél segítséget kapni?

Sajnálom a kisebbik lányod..

Hasonló anya mellett nőttem fel. Istenítette anyám mindig nővéremet, mindenben hozzá mért, sosem voltam elég neki , sosem vette észre én miben vagyok jó.

Az eredmény természetesen meg van, akkora szakadék van közöttük, amit sosem fogunk tudni már áthidalni.

Nem az eredményt kell dicsérni, hanem a szorgalmat. Már hogyne érne el a fociban eredményt? Az egészség nem számít? Vagy hogy élvezi a játékot? Ezek nagyon is fontos eredmények. Gondolom egyik gyereked se akar hivatásszerűen sportolni, akkor meg ez számít, nem az, hogy mennyire tehetséges.

Ne írd le a kisebbik lányodat se. Sokszor pont a tehetségek égnek ki idő előtt, vagy feladják az első nehézségnél. A kisebbik lesz az állhatatos, a szorgalmas, aki tűzön-vízen át eléri, amit akart, mert sosem hullott semmi az ölébe.

Egyik gyerekem megkésett mozgásfejlődésű, megkésett beszédfejlődésű volt. Mindig mindent lassabban, nehezebben ér el el, mint a testvére akinek semmilyen nehézsége nem volt eddig az életben.

Szemen is köpném magam, ha csak az "ügyes" gyerekemet dédelgetném, dicsérném, amikor a másik ezerszer nagyobb erőfeszítést tesz a kisebb sikerért. (Abba a hibába se esek, hogy nem dicsérem az "ügyest", mert neki könnyen megy.)

Minden gyereket MAGÁHOZ kell mérni!

A nagyobbik lányunkat megdicsérjük. A kicsit is, minden apró dologért, de szerintem ez se jó, mert ez olyan mint a majomszeretet. De nem tudom mi lenne a jó megoldás.

Hat ez aztán szép.

A nagyobbat mosolyogva dicsergetni kell,a kicsit nem ,hiszen az majom szeretet.

A kisebbik sem rosszabb ember mint a nagyobbik mert gyengébb..

Inkább az a majom szeretet,hogy a nagy agyonra van ajnarozva mert milyen ügyes.

Figyelj, én tanító voltam. Durva lett volna, ha mindig csak a kitűnő tanulókat dicsérem meg.

Hogy van az, hogy mi 20-30 gyerekben is észrevesszük, ha valamit jól csinál, ügyes volt, vagy csak erőfeszítést tesz, neked szülőként meg 2 gyereknél is problémát okoz?