Mennyire öröklődik a "testes, husisabb" testalkat, a hízásra való hajlam?

A családi elhízottság nem alkat kérdése. Az elhízottak is étkezési zavarosak, ami lelki eredetű. Helytelen stresszkezelés eredménye. Az illető az ételhez nyúl, ha szorong. A szülő ezt a mintát adja tovább, meg hajlamos úgymond az étellel szeretni. Ez nem elhízott szülőknél, nagyszülőknél is így van. Főleg ahol az ős átélt háborút, nélkülözést, éhezést. Annál inkább tömi a gyereket. Ez a mi családunkban is abszolút megfigyelhető volt.

Valószínűleg már a hozzátápláláskor elrontják a szülők: a gyerek nem tanulja meg a valós szükségleteit. Nem tudja, mennyi az elég. Hisz az elhízott szülő sem tanulta meg soha.

Szóval ezt a családi mintát úgy lehet megtörni, hogy feltárja párod, náluk hogy volt ez.

Dr. Lukács Liza könyveiben nagyon ismerős példák vannak ehhez.

"A lányom magas a korához képest és túlsúlyos, bármit csinálunk. Napi 2 óra plusz mozgással sem tud fogyni"

Kezdjen el kalóriát számolni, mindjárt ki fog derülni, hogy többet eszik, mint amennyire szüksége van.

Zöldségből és gyümölcsből is lehet olyan mennyiséget enni, ami hízlal. Azokban is van kalória, szénhidrát pláne!

A válasz az, hogy nem tudjuk.

Vannak arra mutató kutatások, hogy öröklődik (pl. külön nevelt ikrek esetén a hízás gyakran azonos), de ugyanakkor vannak arra mutató kutatások, hogy nem (az elhízott gyerekek kevesebbet mozogtak a nem elhízottakhoz képest és több kalóriát vittek be).

Szerintem van öröklött része, nálunk aki vékony a családban, arról kiderült, hogy felszívódási zavara van (glutén vagy laktózintoleranciája), aki hajlamosabb elhízásra, annak nálunk nincs, tehát ha a család ugyanazt eszi, akkor az egyikünk hízik a másikunk kb. fogy.

De mondjuk egy pajzsmirigy alul-/túlműködés is testsúlyváltozást fog eredményezni meg szerintem a testhőmérséklet is öröklődik (nálunk pl. mindenkinek 36 fok alatt van a normál hője, volt rokonom, akinek még tüdőgyulladásnál sem ment fel a láza 38 fokig, az eszkimóknak meg valami 37.2 a normál testhőmérsékletük). Szóval, ha ebből indulok ki, akkor biztos van genetikai tényező is.

De szerintem a te irányodból mindegy, valamennyi korrelációt kimutattak a csecsemőkori elhízás, gyerekkori elhízás, felnőttkori elhízás kapcsolata között.

Szerintem elég arra koncentrálnod, hogy járjanak a gyerekeid is futni, az elég intenzíven égeti a zsírt, ha nem híznak el gyerekként, akkor felnőttként is csökken a valószínűsége.

Bizonyos aspektusai biztos hogy öröklődnek. Ha nem így lenne, akkor nem lenne egy sor olyan központi idegrendszeri és genetikai rendellenesség, ami túlevéssel és elhízással párosul. Miért ne lehetne egy egy halmozódó genetikai variáns, ami túlsúllyal párosul?

Nálunk a családban van túlsúlyos és nem túlsúlyos vonal, és testvérek között gyönyörűen megfigyelhető hogy ugyanazon konyhai szokások mellett az egyik gyerek túlsúlyos, a másik nem. Egész pontosan egy unokatesóm két gyereke közül az egyik enyhén túlsúlyos, a másikat meg a normál tartomány alsó határát súrolja... Én is kizárólag aktív kalóriaszámlalás mellett tudom tartani a súlyom, amint nem számolok, tuti hogy minimálisan, de túleszem magam, így ha rajtam múlna, folyamatosan 29-30-as BMI körül mozognék. Igaz a túlsúly nálunk nem extrém elhízást jelent, hanem szuboptimális testsúlyt.

A nagyobbik lányom hozzátáplálását nagyon tudatosan vittem végig, mégis a nagyobb súlyúak közé tartozik, nagy étvágyú, pedig soha ne tömtük vagy erőltettük, nem szedtük túl a tányérját. Nem túlsúlyos még, de az lesz szerintem kamaszkorára, és fogalmam sincs hogy mit csináljak, hogy kell ezt majd jól kezelnem úgy, hogy ne verjek bele komplexusokat. Emellett egyáltalán nem mozog, baba kora óta "lusta" (középsúlyos hipotón). Ellenben a kisebbik gyerekem látszik hogy tök más alkat, evés és mozgás téren is.

Nyilván van az extrém eset, amikor a hároméves michelin baba cukros üdítőket meg két gyrost letol anya és apa segédletével, az egyértelműen egy genetikai alapon nyugvó súlyos környezeti ártalom.